Kigyúltak a fények…

Amikor november közepén a naptárra tekintettem, igen nagy meglepetés ért, mikor azt számolgattam, hogy mikor kell az adventi koszorú első gyertyáját meggyújtani, hiszen ez most nem decemberre, hanem novemberre esett.

Nem vagyok egy kimondottan hívő ember, de mégis vannak olyan szokások, melyeket a vallásból vett át a család, s ilyen az advent, a várakozás ideje is. Ez azért is fontos számomra, mert saját kezűleg készítem el minden évben a koszorút, vagy legalább a tavalyit felújítom, s ideivé teszem valami plusszal, vagy egy új gyertyával.

Nagyon pozitív számomra, hogy vannak települések, ahol egy egész rendezvénysorozatot építenek erre, s figyelmet fordítanak az ünnepekre.

Sokan nem gondolnak erre ilyen pozitívan, hiszen úgy gondolják, hogy jobb dolgokra is lehet fordítani azt a pénzt, amit erre szánnak, s megint az adófizetők pénzéből telik ilyenre.

Kérdezem én, ha a város, egy-egy intézmény nem fektetne ekkora hangsúlyt a karácsonyra, a karácsonyi készülődésre, akkor nekünk, mikor jutna eszünkbe, a mindennapi rohanásban, hogy közeledik a karácsony, hogy jó lenne egy picit megállni, hogy átgondoljuk az évet, s azt, hogy mi várhat ránk a jövőben? Tudom ez nem minden esetben túl jó, hiszen nehéz év lesz mindenki mögött, ha véget ér, s azt sem lehet mondani, hogy könnyebb jön jövőre.

Akkor mikor meggyújtom a gyertyákat hétről hétre minden vasárnap, mégis megállok egy pillanatra, s nyugalommal fordulok a gyertyafény felé. Néha lehunyom a szemem, s csak úgy nyugodtan ülök egy percet, s az arcomon érzem a láng melegét. Végig gondolom, hogy mi mindenen jutottam át az idei évben, mit értem el, s mi az amit még szeretnék a jövőben elérni. Jó érzés, békesség, csend, s először egy, majd kettő, s három, végül négy gyertyaláng…

Először csak távol tőlem ég a gyertya, s messziről bámulom a fényeket, s ahogy az ünnep egyre közeledik, úgy érzem, hogy a fények is, a melegség is egyre közelebb kerül hozzám. Akkor jó, ha az utolsó gyertya fénye nem csak a koszorún gyullad fel, hanem a szívekben is, s ez nem csak tündérmese, mert ha igazán akarjuk, érezni fogjuk.

Nem az a lényeg, hogy mekkora ajándék kerül a fa alá, ha egyáltalán kerül valami a fa alá mostanság, hanem az, hogy mi érezzük, hogy valami a szívünkbe költözött. Egy pici nyugalom, türelem a másikkal szemben, megértés, szeretet. S a rohanó mindennapok mellett jut egy kis idő a családra, s együtt töltünk pár órát, pár napot.

S erre jók a városi fények. Külön családi program lehet együtt az adventi gyertyagyújtás, vagy csak egy séta, városnézés, s közben csodálhatjuk a fényeket, melyeket felgyújtottak már, s most rajtunk a sor, hogy a szívünkbe is beengedjük a fényt, legalább az ünnepek idejére…

Teemy