in

Tanár úr, köszönöm

120111kutas

120111kutasAmíg egészség van, minden öröm az ember körül. Ezt vallja Dr. Kutas Ferenc. A szarvasi iparos családból származó pedagógus közel 50 évig tanított tanyasi iskolában, a középhalmi általános iskolában és a Vajda Péter gimnáziumban egyaránt. Nyugdíjas éveiben a legtöbb időt az írásnak szenteli, a Szarvasi Krónika és a Szarvas és Vidéke újságírójaként illetve szerkesztőjeként. A Békés megyei Hírlap és a Beol.hu közös kezdeményezésén 2012-ben ő lehet az év embere Békés megyében.

– Pedagógusként leginkább úgy emlegetik, hogy rendkívül szigorú és következetes volt, ennek ellenére a gyerekek szerették. Ön szerint ez minek köszönhető?
– Azt hiszem, a szeretet szót módosítanám. Ezt inkább tiszteletnek éreztem mindig is, mert aki következetes és szigorú, azt általában a diákok nem nagyon szeretik. Évek múltán, ha úgy érzik, hogy ez a következetesség a javukra vált, ez váltja ki a tiszteletet. Legalábbis remélem.

– Nagyon sokan úgy gondolják, hogy az az igazi pedagógus, aki nemcsak tanít, hanem nevel is. Önt minden bizonnyal ez utóbbi kategóriába sorolják. Elsősorban mik voltak azok az alapelvek, amelyek meghatározóak voltak a pedagógiai munkája során?
– Egyrészt úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy az ember vigye valamire az életben, a született képességeken túl nagy szükség van szorgalomra. A szorgalom ugyanis a leggyakrabban pótolja és kiegészíti azokat. A másik alapelvem valóban mindig is a következetesség volt. Arra mindig nagyon vigyáztam, hogy a gyerekek tudják, hogy mit várhatnak tőlem és ne okozzak csalódást. Akár rossz, akár jó értelemben. Tudták, hogy előbb-utóbb mindenkire sor kerül, tudták, hogy becsülöm a tudást és a szorgalmat. Úgy gondolom, hogy a szigort is ki lehet számolni és el lehet viselni.

– Igaz, hogy bár 47 évet töltött pedagógiai pályán, nem erre készült?
– Igaz. Nem vettek fel arra az egyetemre, ahová felvételiztem. Műszaki irányba indultam. Ilyenkor általában különböző kifogásokat hoznak fel, hogy miért. Én bevallom, nem voltam elég jó. Tudtam, hogy nem fognak felvenni. Egy sikertelen pótfelvételi után egyenes út vezetett a tanítóképzőhöz és később itt ragadtam. Nagyon tetszett az önállóság, például hogy 19 évesen bácsinak szólítottak. Szünetben gyakran kimentük a gyerekekkel az iskola udvarára, ami egy cukorrépaföld kellős közepén helyezkedett el. Mondókáztunk és játszottunk, a szülők pedig nem győztek csodálkozni, hogy milyen jó pedagógus vagyok. Pedig egyszerűen csak még én is gyerek voltam.

– Sok mindennel foglalkozott még a tanítás mellett. Irodalmi színpadot, videó szakkört vezetett és 10 évig tudósította a Szegedi Rádió hallgatóit. Mi motiválta?
– Mindig más. Néha a véletlen, máskor a rácsodálkozás, olykor a gyermeki vágyak beteljesülése. Nagy öröm számomra, hogy része lehettem például annak a csapatnak is, akik 1990-ben létrehozták Szarvason az első városi televíziót. Bagi Lászlóval és Dankó Ervinnel karöltve dolgoztunk. Ervin elsősorban a meccsekre járt ki, Laci mindent csinált, én pedig a riporter voltam. Nagyon büszke vagyok arra például, hogy egyszer majdnem csináltunk helyszíni közvetítést. Amikor az első képviselőtestület megalakult, mi is ott voltunk. Végigvettük, hogy kik a megválasztott képviselők és az új polgármester. A nyersanyaggal pedig átrohantunk a Polgármesteri Hivatalba és közzétettük: íme itt az új testület.

– 1989 óta szerkeszti a Szarvasi Krónikát, amely évente rendszeresen megjelenik. Ez a munka miből fakad, a múlt vagy az emberek szeretetéből?
– Mind a kettő benne van. Egyre jobban érdekel a múlt és változatlanul érdekelnek az emberek. Imádok felfedezni dolgokat. Egyes embereket és rajtuk keresztül az írásaimat a véletlen sodorta az utamba. Ilyen esetben mindig az jut eszembe, hogy ha ők elmennek, ezek az írások elvesznek. Persze senki nem tudta volna, hogy mi veszett el, de most, hogy megvannak, nagy értéket jelentenek.

– A munka mellett teljes életet tudott élni. Feleségével két gyermeket neveltek fel, akik mára 6 unokával ajándékozták meg. Mi jelenti manapság önnek hétköznapi örömöt?
– Amíg egészség van, minden öröm az ember körül. Legalábbis én így fogom fel az életet. Ha esik az eső, a vetemény jut eszembe, ha havazik, akkor, hogy nem fog kifagyni. A járdát pedig le kell takarítani, mert szidni fognak. Mindennek megvan a jó és a rossz oldala. Az élet ettől kerek.

A jelöltekre szavazni kétféleképpen lehet: hatóránként a Beolon, illetve a Békés Megyei Hírlap segítségével. Vágják ki a napilapból jelöltjük képét, ragasszák fel egy levelezőlapra vagy tegyék borítékba, és küldjék be a Békéscsaba, Kiss Ernő u. 3. címre. Egy borítékban, levelezőlapon több képet is küldhetnek, minden kép egy szavazatot ér, de csak a lapból kivágott, eredeti példányt fogadják el.

A két szavazást a helyezési számokkal egyesítik, azaz az újságkivágások végeredményének helyezési számához hozzáadják az internetes szavazás eredményének helyezési számát, s akihez a legkisebb érték tartozik, ő lesz az év embere Békés megyében. Egyenlőség esetén a Békés Megyei Hírlapból kivágott szelvények helyezési száma dönt.

Szavazni 2012. január 20-áig lehet.

A cikk a Rádió Szarvas segítségével készült.

Vélemény, hozzászólás?

120110galamb

Galambok a sportcsarnokban

120112haki

Jó az idő, dübörögnek a munkagépek