Babák Z
Beindult a tavaszi fociszezon. A hazai csapatok közül elsőként a Hunyadi fogadta otthonában a Gádoros együttesét. A hosszú szünet nem látszott meg sem a pályán, sem a közönségen, egyedül a fiúkon, akik kicsit mintha elvesztették volna a fonalat a kapu-kapus-labda összefüggésében. Az első félidőben kiegyenlített küzdelem folyt. A hazaiak becsületét a frissen igazolt kapus, Szegi Gábor mentette meg, miután néhány alkalommal kiszedte a vendégek szemét. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy a második félidőben teljesen feleslegesnek látták eljönni a szentandrásiak kapujáig, mert a második 45 percben halálra unhatta magát a portás. Pontosabban halálra unhatta volna, ha a hazai kemény mag a kapu mögül el nem kezdi heccelni Szegit, aki éppen csak be nem intett be a saját szurkolótáborának, akik már nem tűntek szomjasnak. A korlátnál állók jól szórakozhattak a már-már kabaréba illő beszólásokon, miközben akik a fociért jöttek ki ezen a kellemes tavaszias napon azért aggódva reménykedtek, hogy nem vonja el a figyelmét a kapusunknak az vezérszónok, és nem épp most akarja megtanítani az újonccal, hogy ki is ő.
Szerencsére volt idő ilyen bohémságokra, mert a játék szerencsére inkább a másik kapu előtt folyt, ahol az Ugrai-Tóth csatárpáros érdekes módját választotta a vendégek megtörésének, mégpedig módszeresen szétrűgták labdával a gádorosi kapust. Szerencsétlen a vége felé már könyöröghetett magában, hogy legyenek szívesek, ne találjak már el teljes erőből állandóan, mert ez nem az a játék. Nagyjából ötpercenként volt egy helyzetünk, amik közül Tóth Attila a 13 percben ki is használt egyet, és fejjel a hálóba továbbította a labdát. 10 percre rá volt még egy olyan akció, amikor eltévesztették a kapust, de a bíró lesnek minősítette, így maradt az 1:0-ás vezetés.
Tavasz volt, de azért annyira nem, hogy a helyzetek kihagyásába beleizzadt szurkolók ne kapjanak tüdőgyulladást, mert azért le-legördült egy-egy izzadtságcsepp a hátukon, mikor felrémlett, hogy már három gólos előnyről is sikerült pontot ajándékozni az ellenfélnek, és az ilyen ajtó-ablak helyzetek kihagyása meg szokta bosszulni magát.
Szerencsére a gádorosiak az első félidőben konstatálták, hogy felesleges eljönni a kapunkig, így megúsztuk. A vendégszurkolók a kapusukról még a helyszínen méretet vettek egy bronz szobor elkészítéséhez, pedig nem az ő érdeme volt az, hogy csak eggyel mehettek haza. Erről tanúskodik a péppé lőtt hasizmáról hétfőn készült látlelet. Mindig ugyanoda.
A Hunyadi a következő felállásban lépett pályára (és még valaki, aki nem szerepelt Pisze bácsi meccs eleji összeállításában): Szegi Gábor (kapus), Borgulya János, Bobvos Ferenc, Rusz Zoltán, Rácz Rajmund, Kovács Norbert, Rácz Attila, Kiss László, Ugrai Sándor, Tóth Attila. Cserék: Dunai Tamás (kapus), Barna László, Csipai Csaba, Bódi László, Bagi László, Laluska Balázs.
Varga László edző: Idény eleji játék, de a helyzeteink alapján úgy érzem, megérdemelten nyertünk.
