Babák Z
Ha egy könyv a szakmának, ill. tankönyvnek készül, nem kell izgalmas címet adni neki, tökéletesen megfelel a “Negyedidőszaki makrobotanika” elnevezés is. Ebben a könyvben azonban sokkal több van annál, hogy szakkönyvek között porosodjon, mert mindenki, akit csak kicsit is érdekel a környezetünk és annak változása rengeteg, számára érdekes információt talál benne. Egy olyan könyv bemutatóját tartották meg kedden délelőtt a Szent István Egyetem Tessedik Sámuel Könyvtárában, aminek elég lenne a címét valami izgalmasabbra cserélni és máris közérdeklődésre tarthatna számot és közfogyasztásra alkalmas lenne.
A szerzőpáros, Jakab Gusztáv és Sümegi Pál, egyik tagja, Jakab Gusztáv, a SZIE tanára. Habilitációjához kötelezővé tették neki egy iskolai tankönyv megírását, így ez a motiváló tényező segített a többéves kutatási adatok rendezéséhez és könyvként történő kiadásához. A szerző és Gulyás András régész beszélgetése során ismerhettük meg, hogy az első hallásra kicsit ijesztő cím mögött mi is rejtőzik. Negyedidőszaknak a kb. 2,5 millió éve tartó földtörténeti kort értjük, ami tulajdonképpen még ma is zajlik. Ezt az időszakot a folyamatos felmelegedések és lehűlések jellemzik, plusz terhelő tényezőként megjelent az ember, amit a hardcore természetvédők az egész rákfenéjének tartanak a szédioxid-kibocsátásunkkal együtt. A bemutató végén azért megnyugodva mehettünk haza, hogy belecsavarjunk egy CO2-s partont a balonba, mert nem ez lesz az utolsó késdöfés a bolygó szívébe.
Jakab Gusztávék évek során helyszínről helyszínre járva mintát vettek azokból a lápokból, mocsarakból és tavak aljáról, ami számukra kincset jelent, hiszen ezeknek az üledékében oxigéntől elzárva találhatók az elmúlt évezredek dokumentációi. Ilyen körülmények között nem rothadnak, nem korhadnak el a növények, viszont egyre csökken a területük, úgyhogy aki ilyesmire adja a fejét, iparkodnia kell, mielőtt egy-egy luxusszálloda nem nő ki a földből a helyén.
A könyvbemutatón megtudtuk, hogy nem csak mostanában van negatív hatással az ember a környezetére, hanem már a kelták és a rómaiak idejében is. A kutatás során volt olyan mintavételi területük, ahol ez egyértelműen kimutatható volt.
Gondolhatnánk, hogy egy ilyen kutatási sorozat, aminek egy ilyen könyv a végeredménye, és nem a manapság divatos ollózós módszerrel készül, drága. Jakab Gusztáv eloszlatta ezt az tévhitet, az ő szavaival élve kifejezetten “low-tech” kutatás rengeteg időbe, rengeteg kiszállásba kerül ugyan, de az anyag feldolgozása már akár egy konyhaasztalon és egy notebookkal is elvégezhető. Az ollózós módszer teljes egészében ki is volt zárva, hiszen Magyarországra, pontosabban a Kárpát-medencére semmilyen ilyen jellegű külföldi szakirodalom nincs, kivéve talán egy 1930-as kísérletet, ami ugye manapság már elavultnak tekinthető.
A számtalan talajmintából a kutatók pontosan meg tudják mondani, hogy pl. 2000 éve milyen volt a levegő széndioxid koncentrációja, vagy azt, hogy hogy változott ez az idők folyamán. Erre a talajrétegekben konzerválódott leveleken levő gázcserenyílások száma egészen pontos mérőszáma az akkori CO2 koncentrációnak.
Aki végighallgatta a könyvbemutatót, vagy végignézi a Körös tévében az arról készült tudósítást, bizonyára felteszi a kérdést, hogy a széndioxid kvótájának a kereskedelmét a józan ész, vagy a gazdasági körök diktálják-e. Mindenesetre a szénsavas üdítők kivonásától, mint utolsó lépéstől még nem kell tartanunk.
Aki el tud szakadni a bestsellerektől és aggódva figyeli a klímaváltozást, az a riasztó cím ellenére próbáljon meg keríteni egy példányt, biztos talál benne érdekes és megnyugtató információkat.
