in

A legjobbak viadala

120731szilagyi

120731szilagyiNem vagyok különösen sportos alkat, de az Olimpiát nagyon szeretem. Főleg most, hogy szeretett Londonomban rendezik. ☺ Van ennek a hatalmas rendezvénynek egy olyan hatása, kisugárzása, amely magával ragadja az embert. Látni, hogy micsoda drámák és küzdelmek zajlanak, hogy tényleg a legjobbak csapnak össze, és, hogy sokszor nem a papírforma jön be – hát szóval kérem, ez leírhatatlan.

Már az ókori görögök is…Igen, nekik köszönhetjük ezt a nagyszerű és mára már jócskán megváltozott sportünnepet. Mert az Olimpia a sport ünnepléséről szól, arról, hogy a világ legjobbjai mérik össze tudásukat. Nagyon megváltozott az Olimpia a kezdetihez képest: például a sportolókon van ruha, és nők is részt vehetnek rajta. És olyan sportok is kivívták az olimpiai részvétel jogát, amelyekről a görögök még csak nem is álmodtak. De ebben éppen ez a szép: az Olimpia együtt változik az emberiséggel, a korral. És mivel annyira felgyorsultak az események, és persze hatalmas üzlet is a sport, már nagyon sokszor nem az emberről szól ez a megmérettetés. Hanem a pénzről. Hogy melyik ország mennyit fektet be a (húzó) sportágakba. Nagyon fontos lenne még többet befektetni és ez persze most csak álom. Éppen ezért vagyunk most olyan nagyon boldogok az eddigi eredményeink miatt.

És azért is, mert külön élmény mazsolák is vannak ezen az eseményen. Ki ne emlékezne Erikre, az angolnára, vagy az evezős fiatalemberre, aki májusban ült először hajóban? Igen, azt hiszem, hogy ezek a szabadkvóták fejezik ki egyértelműen az Olimpia szellemiségét: legyen ott mindenki, aki csak tud, még akkor is, ha nagyon szegény országból jön…

Nekem nagyon tetszett ez a megnyitó ünnepség a kisebb bakik ellenére, mert éppen azoktól lesz emberi és szerethető. És ha már itt tartunk: eddigi 3 érmünk születésének közvetítésekor a legjobban Szilágyi Áron aranya ragadott meg. A büszkeség és az öröm érzését csak még jobban megnövelte a kommentátor igaz és szívbemarkoló meghatódása (most sem tudok könnyek nélkül rágondolni), az az elemi öröm, ahogyan átadta magát a boldog megkönnyebbülésnek. Olyan jó érzés ilyen pillanatokban magyarnak lenni, érteni és érezni a sportolók, edzők, kommentátorok örömét, könnyeit, a felszabadult energiákat. 4 évente ennyi kijár mindenkinek…

És persze a drámák: vitatott bírói döntések, elúszott lehetőségek (szó szerint és átvitt értelemben is), és még sorolhatnánk. Nincs papírforma, mert mindig jöhet valaki, aki akkor és ott gyorsabb, ügyesebb, szerencsésebb, stb.

Mostanában azonban felmerült az a kérdés is, hogy a pekingi Olimpián megdőlt rekordok vajon mennyire lesznek megdönthetőek. Vagyis lehet-e még Boltot überelni? Az már biztos, hogy dolgoznak ezen valahol egy nagyon jól felszerelt laborban…

Mit is kívánhatnék ezek után még magunknak? Sok-sok fényesen csillogó érmet, lélekemelő pillanatokat, örömkönnyeket, és nagyon sok sikert a magyar sportolóknak.

Nóra

Vélemény, hozzászólás?

120730naplemente

Egy kis esti lazítás

120731dekameron

Sólyompecsenye