Sivatag

Olyan perzselő a forróság ezen a héten, mintha a sivatag mellett élnénk. És éppen ez a meleg adta az ötletet a mostani könyvajánlóhoz. Örök kedvencem, depressziós hónapokban nagy támaszom Rejtő Jenő, a magyar ponyva királya. Bár ez a ponyva megnevezés úgy érzem elavult, hiszen Rejtő Jenő nevét mindenki ismeri és mindenki olvasta is regényeit.

Olyan könnyed és vidám stílus jellemzi, amely közelebb hozza a társadalom peremén és alján élőket a középosztályhoz. És tényleg úgy érezzük, hogy egy úr a pokolban is úr. Karaktereinek van tartása és erkölcse (bármilyen is az), de ami a legfontosabb: stílusuk van. Gorcsev Ivánnak éppúgy, mint Vanek úrnak és Wágner úrnak, vagy 13. Pác Tivaldnak. Ezek a csavargók, tengerészek és szerencselovagok mind szeretnivaló bitangok, akik meg tudják mutatni, hogy a bátorság és merészség nem rang és pénz kérdése.

Gondban volnék, ha meg kéne neveznem kedvenc Rejtő regényemet. A légiós regények ugyanúgy tetszenek, mint a tengerész regények, vagy mondjuk a kalandregények. Talán ha mégis nagyon muszáj lenne egyet kiemelnem, akkor az a Vesztegzár a Grand Hotelben volna. Már csak a film miatt is, ahol szenzációs színészek játszanak, amolyan igazi örömjáték az egész. Márkus, Kibédi, Rátonyi, Krencsey, Garas, hogy csak néhányat említsek. Sosem tudom megunni. ☺

Éppen ezért jó szívvel ajánlom Rejtő Jenő könyveit a kamaszkortól kezdve mindenkinek. Lebilincselő izgalmak és egy eltűnt világ fog feltárulni a lapokon…

Nóra

{jomcomment}