Nóra
Ha van valami, amitől igazán félnek az emberek az nem a halál. Sokkal inkább az egyedüllét az, amitől igazán tartunk. Hogy egyedül maradunk, senki sem nyitja ránk az ajtót, senki nem foglalkozik velünk.
Azonban a legszörnyűbb magány a társas magány, Mikor ott van veled valaki, de nem vagytok fontosak egymás számára. Nincs már semmi, ami összekötne benneteket. Ez a legmélyebb mélypont.
Most, amikor elhunyt szeretteinkre emlékezünk, és felkeressük a temetőket gondoljunk arra, hogy mit nyertünk azáltal, hogy ismertük őket. Próbáljunk meg a veszteség helyett arra emlékezni, hogy mennyi mindennel gyarapították ők az életünket, miket éltünk át együtt, hol is vannak ők a szívünkben. Így talán enyhíthető minden magány, és már nem vagyunk többet egyedül…
Nóra
