Nóra
Mindannyian veszítettünk már el valakit, akit nagyon szerettünk. Mindannyian átéltük már a hiányt, az önmagunk vesztesége felett érzett gyászt. Ilyenkor nem értjük hogyan mehet minden ugyanúgy tovább, mint azelőtt. Hogyan kelhet fel újra a nap? Hogyan lehetnek az emberek vidámak? Szinte azt érezzük, hogy ha még egy szót válthatnánk elveszített kedvesünkkel vagy csak láthatnánk őt azért a fél életünket odaadnánk.
Micsoda áldás lehet, ha valaki álmában láthatja elhunyt szerettét vagy beszélhet vele. Felkavaró is, de azért valahol megnyugtató. Az élet legnagyobb misztériuma a halál: hogy zajlik valójában, mit érzünk, és mi lesz azután – csupa kérdés. Mivé válik az ember és hova lesz az, aki egykor volt? Van, akinek az egyház ad megnyugtató választ, más a tudományra esküszik, de léteznek-e valóban olyan emberek, akik csatornát nyithatnak a földi világ és a lelkek világa között? Vajon ez is áldás? Lehet így élni valakinek? Vagy összeroppan a képessége súlya alatt?
Azt hiszem bátran állíthatom, hogy a kérdés nem hagy hidegen senkit sem. Ha lenne rá mód, hogy kapcsolatba lépjünk egyik szeretett halottunkkal biztosan megtennénk. Legalább is én biztosan. Mégis: más erről fantáziálni és más ezt átélni. Éppen ezért nagyon megragadta a figyelmemet egy műsor, amit nemrég fedeztem fel.
Egy teljesen átlagos női csatornán böngészgettem éppen, amikor egy médiumnak beharangozott nőről szóló filmajánlót láttam. Felkeltette az érdeklődésemet és meg is néztem. Amit persze először én is kétkedve fogadtam az teljesen világossá vált. Ez az egész reality show egy nő életét kíséri nyomon, és minden ember, akivel találkozik és közvetít nekik, azok egytől egyig arról számolnak be, hogy a Theresával való találkozásuk megváltoztatta az életüket. Évek óta hurcolt önmarcangolás és bűntudat foszlott semmivé percek alatt. Olyan emberi megkönnyebbüléseket és pillanatokat rögzített a kamera, amelyek biztos, hogy nem megjátszottak, egyszerűen ez tényleg az, aminek látszik.
De vajon miért ilyen megosztott az emberiség ebben a kérdésben? Miért olyan ítélkezőek és elutasítóak pont ebben a témában? Szívem szerint minden embernek receptre írnék fel egy ilyen találkozást, mert a bemutatott emberek arcán látszik a megkönnyebbülés, a hála és a boldogság. Igen, boldogok, mert megerősítést nyertek, hogy nincsenek egyedül, akit szerettek ott van velük.
Valószínűleg a szeretet olyan láthatatlan fonalakat köt emberek között, amelyeket még a halál sem képes eltépni. Ez a kapocs ott van akkor is, amikor valaki már átkerül a másvilágra. Ezért vannak furcsa érzéseink néha, ha régi épületekbe lépünk, vagy szeretteink régi tárgyait nézegetjük, fogjuk. Olyan egyszerű mindez és mégis olyan hihetetlen. Hogy lehet valami ennyire egyértelmű és mégis annyira vitatott?
Elgondolkodva Theresa életén felmerült bennem is a kérdés, hogy vajon örülnék-e egy ilyen adománynak. Valószínűleg először sokkot kapnék, de azért belejönnék. Bár más dolog ezzel felnőni és más ezt felnőttként kiteljesíteni. Mindenesetre szeretném egyszer kipróbálni.
Amúgy nekünk magyaroknak sem kell messzire mennünk ilyen képességű embereket keresvén. Bizonyára a középkorú vagy idősebb korosztály is emlékszik még a putnoki halottlátó asszonyra, film is készült róla. Hiába próbálta ellehetetleníteni a kor ideológiája, az emberek mégis hosszú sorokban várakoztak a háza előtt. Vagyis tényleg tudott valamit.
Csodálatos és pokolian nehéz is lehet az élete egy médiumnak. De talán több benne az öröm, mint a nehézség. Egy biztos: ha elmegyek egy médiumhoz be fogok róla számolni.
Nóra
