G.E.
Maugli történetét mesélték el táncban annak, aki elment szombat este a Cervinus Fesztivál nyitó produkciójára. A fesztivált Csasztvan András a Cervinus Teátrum igazgatója, és Babák Mihály polgármester úr nyitotta meg. Örömömre a színház megtelt és nem csak felnőttekkel, hanem sok gyermekkel is, akik valószínű először láthatták Maugli történetét. A történetet a tánc mellett szöveges mese is kísérte Rubold Ödön hangján. A koreográfia Eva Reinthaller munkája, aki rendezte is a darabot. A táncosok fantasztikusak voltak. A kicsik és nagyok, a szólótáncosok és a karban táncolók is mind-mind káprázatosan táncoltak. Nevüket sajnos homály fedi, mert sem a színház, sem a fesztivál web lapján nem szerepel szereposztás, pedig megérdemelnék, hogy nevük megjelenjen, hiszen egy színdarabot végigtáncolni elismerésre méltó teljesítmény. Félre értések elkerülése véget senkim nem táncolt, akit ismerek, csupán szeretem a színházat és a mai este teljesítményét elismerésre méltónak tartom, ezt mutatja az is, hogy az elmúlt évben is láttam a darabot, de ma este ugyanúgy elvarázsoltak a táncosok, mint az elmúlt nyáron. A díszlet egyszerű, de szép, amit Martini Yvette álmodott meg. A koreográfus asszisztense Kovács Kriszta volt. A jelmezek is zseniálisan jók voltak, a színlap a jelmeztervezőt sem nevezi meg. Mindettől függetlenül az előadás nagyon színvonalas jó volt. Sok ilyen legyen még a Cervinus Teátrumban
Az előadás szünetében történt, hogy sok gyermek felment a színpadra, sőt pár szülő is, és amit elképedve láttam egy-ketten elkezdték összeszedni a kellékeket a színpadról. Mire rájöttem mi is történik, láttam már ott is volt Dósa Zsuzsa és leparancsolta a gyerekeket és a felnőtteket a színpadról, és letette a kellékeket. Nem is értem hogyan gondolhatják a szülők, hogy felengedik a gyermeket arra a színpadra, ahol a táncosok mezítláb táncolnak, sokszor a színpadon fekve, ülve, hasalva. Erre a szülőknek jobban kéne figyelniük.
De, hogy ne legyen keserű az írás vége, egy idézet Geszti Péter tollából, természetesen a Dzsungel könyvéből Maugli és Túna (Lány) dala.
Maugli:
Itt vagyok, mint egy százszor elhajított kő,
Mit eldobott minden kéz.
Látod, áldás nem követ!?
És hallgatok, ahogy hallgatni kő se tud,
Csak az ember…
Túna
De itt vagyok, és az égen, ha megvakulnak mind
A csillagok, az éjben majd én gyújtok tüzet,
És itt leszek, hogy érezd: így nem szeret,
Csak az ember!
Hajnal tüze ég. Ez a föld, és az az ég,
Ez zöld, az kék. Nézd!
Fogy a hold, és süt a nap. Kel a rög alól a mag.
Gyere, nézd! Gyere, nézz szét!
Forrás: lemezborító
