Babák Z
Kinek miért vonzó a Zöldpázsit? Jelen sorok írója két éve -minden előre megfontolt szándék nélkül- költözött családjával a Zöldpázsitra, pont abba az utcába, ahova gimis korában expedíciót szervezett a bölcsőde mögött lakó osztálytársának a meglátogatására. Az idő változik, a távolságok eltűntek. Ha még egyszer választani kellene, hogy hova költözzön a belvárosból, ugyanide tenné. Szarvason belül. Egyébként a Central Park mellé.
Van, aki a falusias környezetéért szereti, van, aki azért, de csak suttogva vallja be, hogy itt száz százalék, hogy magyar vagy szlovák lesz a szomszédja. Persze nem ezekkel a szavakkal.
Néhány éve elkészült a játszótér, most pedig a Zöldpázsiti óvodát újítják fel, amire már igazán ráfért a ráncfelvarrás. Ezt tekintették meg tegnap a testületi ülés előtt a képviselők a kivitelezőkkel együtt, ahol polgármesterünk szájából hangzott el a címben szereplő mondat. A városvezetés szándéka szerint az elöregedő Zöldpázsitot megpróbálják vonzóvá tenni a fiatal, kisgyermekes családok számára, Ezért most bővítik az óvodát. Az eddig egy csoportszobás intézmény kap még egyet, de lesz fejlesztő szoba, orvosi szoba, új mosdók és vécék is, de minden új lesz. A kapacitásbővítésre nem azért van szükség, mert nőtt a gyermekvállalási kedv, hanem mert három éves kortól törvényileg kötelezővé tették a beóvodázást.
A beruházás befejezésének a határideje december 1-e. Jelenleg a födémgerendák és a béléstestek behelyezése folyik. A munkákat az Integrál Zrt. végzi, ami tükrözi a testület abbéli akaratát, hogy helyi munkát helyi vállalkozónak adjanak.
A Zöldpázsiton az óvoda mellet párhuzamosan folyik a csapadékvíz és a szennyvíz projekt. Minden fel van túrva, de egyszer ennek is vége lesz. A szennyvízprogram -az új szennyvízkezelővel együtt- Szarvas eddigi talán legnagyobb beruházása, bruttó 1,5 milliárdba kerül. Ennek keretében 226 új lakóház is bekötésre kerül. A munkák időarányosan jól állnak, mondta Kozák Imréné, aki a beruházás felügyeletét végzi a város részéről. A befejezés határideje 2014. május 7-e.
