Kutas Ferenc
Egy ifjúkori álom vált valóra, amikor az álmodozók elutaztak Velencére, és ott kerékpárra kaptak. (Félreértés ne essék, a mi Velencénkről van szó.) A szállás a kápolnásnyéki ifjúsági tábor volt, de innen csupán egy perc Velence, csak át kell menni a Széchényi utca másik oldalára.
Kápolnásnyék
Az első ismerkedő túra helyben. Érdemes megnézni a frissen felújított református templomot.
– A templombelső felújítása majd ezután következik – jegyezte meg a rokonszenves, fiatal lelkész, aki épp egy esketésre sietett.
1800-ban itt, Nyéken született Vörösmarty Mihály. Emlékét a fő téren álló egész alakos szobor, valamint a Vörösmarty utcán az egykori szülőház – ma emlékház –, udvarán egy mellszobor őrzik. Igaz, megközelítéséhez egy vasúti aluljáró lépcsősorán vagy a kacskaringós lejtőjén kell felcipelni a kerékpárokat. De megérte. A múzeum anyaga gazdag, a Vörösmarty-verseket neves művészek tolmácsolják – hangfelvételről. A park gyönyörű, főútja mellett irodalmi emléktáblák sorakoznak.
Az északi part
30–40 km oda-vissza. Régebben készült, de jó minőségű kerékpárút vezet végig, amely már összeért a déli part vadiúj kerékpárútjával. Nádas partvonal mentén árnyas és napos terepen vezet az út. A nádas között kisebb földnyelvek és öblök: horgászparadicsomok. Az öblök tiszták, hínárnak és más kellemetlen vízinövénynek nyomuk sincs. Mindenütt csend, béke, nyugalom.
Sukoró mellett kerekezünk el. A Velencei hegység nyúlványain vezet a kerékpárút: helyenként suhanunk, helyenként taposunk, másutt toljuk a kerékpárt. Hiába: a négy kerekező átlagéletkora közel 70 év. De mindez nem okoz gondot: az idő igazi kirándulóidő, ráérünk.
Sukoró – majdnem összeépült Pákozddal. E sorok írójának sok évtizedes vágya volt, hogy megnézze az 1848-as szabadságharc első győztes csatájának emlékművét, amelyet eddig csak a déli partról láthatott a vonat ablakából. Most sikerült: nem okozott csalódást, a község közepén áll méltóságteljesen.
A kerékpárokat hátrahagyva indultunk Pákozd látványos természeti csodájához, az ingókövekhez. Valóban lenyűgöző látvány tetejéről belátható a teljes Velencei tó. (Itt ért véget a napi fotózás: lemerültek az elemek.) Egy pákozdi vendéglőben halat rendeltünk 45 perc várakozás után meg is kaptuk. Ehető volt.
A visszaúton megcéloztuk a Szúnyog-szigetet. Mivel fotózni már nem tudtunk, nem tudjuk bemutatni a Szúnyog-szigeti másik pákozdi emlékművet, amely egy dombon áll. Ez látható a déli partról. Körülötte impozáns hadtörténeti kiállítás, fegyverekkel, harckocsikkal, lövészárkokkal, fedezékkel, bunkerekkel.
Innen tértünk vissza szállásunkra.
Velence
Hogy milyen község Velence , azt nem tudtuk meg, de hogy milyen a frissen átadott strandja, azt igen. Szenzációs! Tekintsék meg a képeket! Igaz, öt évig épült – megszakításokkal, botrányokkal, kivitelezőváltásokkal terhelve. De csak elkészült – milliárdos költségvetéssel, uniós támogatással, lenyúlásokkal – mondták a helyiek.
A strandolás mellett lehet elektromos csónakokkal bolyongani a tavon, könnyűzenei estek, kultúrprogramok váltakoznak. Itt is van VíziSzínház (ők így írják a nevét), de nyomába sem léphet a mienknek.
A déli part
A velencei stranddal egy időben adták át a tó déli partján a kerékpárutat, amely Dinnyésnél találkozik az északi part kerékpárútjával. Ilyennek kellene lenni minden épülő kerékpárútnak.
A déli parton váltogatják egymást a luxusszállodák, a kiépített strandok és a szabad strandok, itt mindenki megtalálhatja az igényének és pénztárcájának megfelelő szórakozást. Gárdonyban tartalmas emlékházat láthatnak az érdeklődők az itt született Gárdonyi Gézáról.
Dinnyésnél lehet gondolkozni: megkerüljük-e a tavat vagy visszafordulunk. A csapat két hölgy tagja – tekintettel az északi part hegy-völgyeire – az utóbbi mellett döntött. Így lett a körtúrából emlékezetes csillagtúra.
