Hegedűs Éva
Egy jó hangulatú közösségi nap – se többre, se kevesebbre nem vállalkozott a Körös-szögi Kistérség Szociális és Gyermekjóléti Intézménye. Október 23-án filmvetítéssel, kézműveskedéssel és ebéddel egybekötött szociális játszóházba várták a kistérség szakmabeli és civil szereplőit, a Bethlen utca Borostyán klubba. A program a „Szociális együttműködés a Körös-szögben” című pályázathoz kapcsolódott, a szakmai nap kiegészítéseként.
A játszóház mindenki számára nyitott volt. A nap során közel 50-en fordultak meg a programokon, vendégek pedig nemcsak Szarvasról, hanem Csabacsűdről és Kardosról is érkeztek.
– Nálunk, Kardoson, kevés lehetőség adódik a kikapcsolódásra és a kreatív tevékenységekre – osztja meg velünk Lestyán Judit szabadidős szervező. Éppen ezért kihasználtuk az alkalmat, felmértük az igényeket, majd kerestünk két vállalkozó kedvű sofőrt, aki áthozott bennünket a játszóházba – teszi hozzá a kézműves asztal mellett ülve.
A délelőtti kötött programot, a házi mozit követően délután mindenkinek szabad volt a pálya. A legtöbben mégis gyöngyöt fűztek, mézeskalácsot dísztettek vagy már az ünnepek jegyében textil szaloncukor díszeket készítettek.
– Egy kicsit megégettem az ujjam – mutatja félig büszkén, félig együttérzést várva az egyik kis alkotó.
Egy sarokban ugyanis kitűző készült virágmotívumokból, amelyeknek a szélét mécses lángjánál kellett körbeégetni. Egy másik asztalnál már éppen a mézeskalács díszítés „utómunkálatai” zajlottak, méghozzá ugyancsak kreatív módon. Két önfeledten alkotó leányzó megelégelte a hagyományos módszert és mézecskalács helyett a szájukat dekorálták, el nem ítélhető módon.
A csapat egyetlen kilógó láncszeme egy 22 éves fiú volt, aki éppen a sokadik textilszaloncukrot varázsolta elő. Pisti azonban rögtön meg is magyarázta a bizonyítványát: pedagógiai és családsegítő munkatársnak tanul, a jövőben pedig óvodapedagógus szeretne lenni. A gyerekek többsége a földszinten berendezett járókeretet és kerekes széket vette birtokába és egymást túllicitálva szerették volna kipróbálni.
Idővel a csapat megfogyatkozott, már csak a legkitartóbbak ültek az asztaloknál, mondván, ki tudja, mikor lesz még egyszer idejük leülni és egy kis időt magukra szánni. Még akkor is, ha a háttérmuzsikát néhány gyerkőc vidám, nem szűnő motorozása szolgáltatta.
