Postafiók
Nagy öröm érte a férjemet, Patkó Lajost, amikor olvasta, hogy a Magyar Sakkszövetség meghívta éves rendes közgyűlésére, ahol ünnepélyes keretek között szeretnék megköszönni a hazai sakkéletért tett munkásságát és eredményeit.
Kisgyerek kora óta, közel 60 éve elválaszthatatlan kapcsolatban áll a sakkal, az örök szenvedéllyel. 52 éve versenyzőként, 26 éve oktatóként tölt hosszú időt a sakktábla mellett. 12 évig versenybíróként is vezetett NB 2-es versenyeket.
Szívvel lélekkel tanít, foglalkozik a tanítványaival. Az évek során számos egyéni és csapatversenyre elvitte már apró bajnokait és neki köszönhetően Szarvas városa már hírhedt nevet szerzett az ifjúsági sakkéletben. Egy-egy sikeres versenynap után napokig arról mesél, hogy melyik kis nebulója, mikor, hogyan játszott, hogyan lépett, mit rontott el, vagy éppen hogyan sikerült mattot adnia az idősebb, vagy tapasztaltabb ellenfelének. Ha nem sikerült egy partit megnyerni tudta hogyan és kit kell vigasztalni, biztatni és ki az, akinek többet használ egy kis dorgálás a figyelmetlenség és a „nyert parti” elvesztése miatt. A nála elsőként tanultak ma már felnőttek, „harmincasok”, a legifjabbak pedig még csak oviba járnak.
Nem minden gyerekből lesz sikeres versenyző, de a szorgalom és kitartás a figyelemfejlesztés, amire ő neveli őket, az élet sok területén kamatoztatható.
A meghívó nagy öröm volt számára, mert a hosszú évek alatt szívből örült tanítványai sikereinek és most, az ő munkáját is elismerték a Sakkszövetségben. A díjátadás a Magyar Sakkszövetség XXVI. közgyűlésének ünnepélyes része volt. A kiérdemelt jutalom neve: „A Magyar Sakkozásért” díj. Szívből gratulálunk érte!
