Hegedűs Éva
Egy ötszáz éves uniós projekt, égnek és földnek a közös ügye – ma divatos szóhasználattal így írja le Czapp József azt a szoros kapcsolatot, ami összeköti az embert az Istennel. A mikepércsi református lelkész erre az eltéphetetlen kötelékre hívja fel a figyelmet egyedi kezdeményezésével: 500 érv értünk mottóval 499+1 km-t fut, alig több mint két hét leforgása alatt. (Az utolsó km-t augusztus hónapban testvérgyülekezetük falujában teszi meg – szerk.) Útjának április 29-én vágott neki, 425 km megtétele után pedig Szarvasra is megérkezett.
A hívek és sportbarátok közül többen elfogadták a meghívást, és elkísérték a hírnököt 10 km-es szarvasi útján. A szemerkélő eső elől az érkezők a Református Templom falak közé húzódtak, ahol maga Czapp József is készülődött az átlagosnál rövidebb táv megtételére. Az indulás előtt még beszélt a mindennapokat jellemző elbizonytalanodott lélekről, aki gyakran nem találja az utat a fény felé.
– Meg vagyunk fáradva, ingerlékenyek, türelmetlenek vagyunk, mindig ellenséget keresünk, és külső okokkal magyarázzuk a problémáinkat. Nem merjünk kinyitni magunkat fölülről, és félünk attól, hogy magunkba nézzünk. Elzárkózunk attól a tartalomtól, amit Isten első pünkösdkor minden ember számára elérhetővé tett, ez pedig az ő Igéje – vélekedik korunk egyik jellegzetes tünetéről.
Meggyőződése szerint változásra van szükség a hitéletben, ami föntről vezérelve történik, de rajtunk keresztül kell megvalósulnia. Ez utóbbi a magyarázata annak az indíttatásnak is, ami a félezer km-es út megtételére sarkallta. A figyelemfelhívás mellett egy karitatív célt is maga elé tűzött, mégpedig hogy adományok gyűjtésével segítségen a testvérgyülekezet, az erdélyi Nagygalambfalva templomának felújításában.
– Nagyon fontos, hogy ott legyünk az emberek között. Megmutassuk neki, hogy van, aki több heti szabadságát arra áldozza, hogy egy ügyet képviseljen. Remélem, hogy Isten elvezet oda bennünket, hogy mi is képesek legyünk ügyekben gondolkodni, s nem személyekhez legyünk hűek. Bízom benne, hogy akik látják a futókat, kizökkenek a mindennapi rutinból, és felteszik magukban a kérdést: mi az, amiért valaki ekkora áldozatot hoz? – fejtette ki a jótékonysági futáshoz fűzött reményeit Pentaller Attila református lelkész, majd az egyre hevesebben zuhogó esőre való tekintettel esőkabátba bújt.
A szarvasi futás több szempontból is kivételes volt. Részben, mert ez volt az egyetlen helyszín, aminek Czapp József nem azonnal mondott búcsút, egy másik település felé véve az irányt, hanem körbefutotta. Másrészt, mert minden egyes helyi templomnál egy rövid szünetet iktatott be, ahol a szolgáló lelkipásztorok bibliai idézettel és áldással bocsájtották útjára a hírvivőt.
Az áldás pedig nemcsak lentről, hanem fentről is végigkísérte a csapatot, akik töretlen hittel kocogtak a szűnni nem akaró záporesőben.
