Hegedűs Éva
Ez a korosztály mindig nosztalgiázik. Erre találták ki az olyan találkozókat, mint ezt is. A részvevők között pedig nagyszerű emberek vannak, akikért érdemes eljönni – foglalja össze egy gondolatban a veterán kézilabda találkozó lényegét Lelkes Lajos. Az egykori sportoló az ’50-es években ismerkedett meg a labdajátékokkal. A foci mellett rendszeresen kézilabdázott és úszott is, később pedig a néptánc világa ragadta magával.
– Akkoriban a sportpályán nőttünk fel. Két dolog miatt: egyrészt, mert a tanyai lakásunkban nem volt fürdőszoba, a sportpályán pedig jó zuhanyzó volt. Ezzel együtt mindent kipróbáltunk: fociztunk, kéziztünk, ha pedig a Körös vize kellőképp felmelegedett, úsztunk és vízipólóztunk. A labdajátékok hozzátartoztak az életformánkhoz, a szabadidőnk a sportpályán zajlott – emlékszik vissza hálás szívvel a Szarvason töltött középiskolás éveire.
Élénken élnek benne az akkori társadalmi és helyrajzi viszonyok is, ami a sportéletre is kihatott. A „gazdászok” többsége a tanyavilágból érkezett, és egy zártabb rendszert alkotó kollégiumban élt, épp ezért nem is sportolt olyan intenzitással. „Kintlakóként”, vagyis városiként ő inkább a gimnazista barátaival tartott, és az egyesületekbe is követte őket. A régi képeket nézegetve ma is elmosolyodik, ha megpillantja első klubja elnevezését, a Traktor SC-t, ami a finanszírozó gépállomásról kapta a nevét.
Mellette még több mint húszan gondolták úgy, hogy időutazásra indulnak az egykor szarvasi sporttársakkal. A Vadászkürt Vendéglőben gyülekezők nagy ölelésekkel és koccintásokkal üdvözölték egymást, majd előkerültek a gondosan megőrzött, régi fényképek és újságkivágások is.
– Így nézett ki 1949-ban a csapat – mutat egy fekete-fehér fotóra Gutyan János, akinek Nagy Lacihoz hasonlóan, fejpánt volt a védjegye. Minden névre és becenévre pontosan emlékszem. Az alatta lévő kép 25 évvel később készült, ugyanazokkal a személyekkel. Ma sajnos már csak ketten élnek közülük – meséli a Mezőtúrról érkező, egykori pedagógus.
A találkozókat 2009-ben Nyári Mihály indította útjára, annak emlékére, hogy a szarvasi csapat először 50 évvel korábban szerepelt megyei bajnokságon. Az egyszeri alkalomból hagyomány teremtődött, többen már hónapokkal korábban a folytatásról érdeklődnek.
– Idén több célt is megfogalmaztunk – tájékoztat a főszervező. Szeretnénk az összegyűjtött írásos emlékeket nyomatott formában megjelentetni. Tervezzük a szarvasi kézilabda történet legutóbbi 15 évének összefoglalását is, hiszen 2000-ig megtettük már a Szarvasi Krónikában. Bízunk abban is, hogy sikerül egy emléktáblát elhelyeznünk Bankó Sándor, a sportág helyi alapítójának az emlékére, amely az Alkotmány utcai sportcsarnokban kapna helyet.
A program rövid köszöntőt követően egy perces, néma felállással folytatódott, amellyel Palicska Mihály egykori sporttárs emlékének adóztak. Az ebéd előtt még egy fotó is készült a csapatról, ami majd ugyancsak helyet kap a közös emlékek leltárában.
