G.E.
Polák Ferenc konzervatóriumi hallgatóként játszotta el Jakub szerepét a Holle anyóban, először a szlovák változatban, majd a magyar szerep is az övé lett. A következő nagyszínházi előadása Szarvason a Csodaszarvas forrófejű Magorja, amelyet már sokkal több színészi eszközzel formált meg. A Valahol Európában című musicalben a Leventeoktatót alakítja és játékán érezni, hogy a fiúból felnőtt színésszé érett. Felsőfokú tanulmányai utolsó événél tart. Szerepei Pozsonyhoz kötik. Polák Ferenc aki, hol nagyon szerethető kisfiú, máskor komoly, felnőtt színész, akinek tehetségéhez nem férhet kétség.
„Ahogy múlik az éj, ahogy fölkel a nap,
A gyűlölet végre a múltra marad.”
G.E.: Az olvasópróba után derült ki, hogy Ficsúr szerepe helyett – amit Boronyák Gergővel kettőzve játszottatok volna – a Leventeoktatót alakítod, ami érzelmileg ellentétes az eredetihez képest, de azt is jeleni, hogy játékban sokkal erősebb karaktert játszhatsz el…
P.F.: Hát igen! Nagyon sokat köszönhetek annak, hogy több színházban dolgozhatom, és azért jó itt lenni –, és azért szeretettem volna mégiscsak a Leventeoktató szerepét eljátszani, mert egy újabb arcomat mutathatom meg. Pozsonyban már játszottam ilyen karaktereket, ilyennel kezdtem pályámat. Nem főszereppel kezdtem, mint Szarvason, hanem mindig karaktereket. Van olyan előadásom, ahol egyszerre négy szerepet játszom, és úgy, hogy mind a négy óriási karakter és nagyon különböző. Nagyon szeretem azt az előadást, a mai napig játszom. Egy mesejáték, amelynek címe „Hogyan került Lomiddrevo a királyi trónra”. Ez egy szlovák mese a Pozsonyi Nemzeti Színházban. Ott kezdtem karakterekkel, és nagyon megörültem neki, hogy végül is nem Ficsúrt, hanem a Leventeoktatót alakíthatom.
Zsuzsával (Dósa Zsuzsa) mindig anya-fia kapcsolatom volt, és most ez a partner viszony, az egyenrangúság örömmel tölt el. Nagyon jó vele próbálni, együtt „ötletelünk”, és már azt nézzük, melyikünknek van jobb. Ez nem azt jeleni, hogy egyikünk törekvőbb és halad előre, hanem közösen dolgozunk. Egyenrangúság van a próbafolyamat alatt, amit én nagyon szeretek. Tehát azért is örültem a szerepnek, mert Zsuzsával dolgozhattam. Szeretek negatív szerepet játszani, mert sokkal jobban meg kell érte dolgozni. A Leventeoktató negatív figura, úgy gondolom nehezebb a nézőnek eljátszani, és nehéz megmutatni azt az oldalát, hogy mégiscsak ember, mégiscsak van benne érzelem, nem annyira rossz. Ezt szeretem. Megtalálni a helyeket, hol lehet az előadásban megmutatni egy pillanatra, hogy mégis csak jó lett, de nem, mégsem. Játék a nézőkkel, hogy mit gondolnak…
Szeretek próbálni, mert többfélét kipróbálhatok, lehet ripacskodni vagy visszafogni magam, és majd Viktor (Varga Viktor) megmondja, hogy melyik maradjon, hogy többet szeretne, vagy kevesebbet. Zsuzsával több mindent kipróbáltunk.
G.E.: Gyerekkel játszol, holott magad is gyerek vagy…
P.F.: Nagyon érdekes, amikor elkezdtük féltem attól, hogy a gyerekek engem nem fognak szeretni a szerep miatt. Úgy fogják fel, hogy rossz ember vagyok és nem fognak közeledni. Meg kellett győzni őket, hogy a színpadon kívül nem fogom megverni őket, vagy nem ordítok velük. Tartott 1-2 hétig, mire odajött hozzám Zoé, az egyik kislány, és azt mondta: „Te nem vagy rossz ugye?” „Nem, de miért?” –kérdeztem, mire Zoé azt mondta: „Látom a szemeden!” Annyira aranyos volt!
Most pedig itt a főpróbahét és már nem lehet különbséget tenni gyerekek és színészek között, most már kollégák – amit Viktor meg is mondott nekik. Azt vártuk, hogy legyen csend a takarásban, összpontosítsanak, figyeljenek oda, mint a felnőttek és tegnap már nagyon jó volt a próba, figyeltek mindenre.
Mindig első vagyok, aki a szöveget rögzíti, de most a gyerekek megelőztek, mire mi kezdtünk, ők már rögzítették a szöveget, ez doppingolt, hogy nekem is tudnom kellene már a szerepet.
Nagyon aranyosak, és figyelnek a próbán. A Kuksit játszó Kevin (Szemenyei Kevin) beteg volt, és ezalatt több jeleneten változtatott Viktor Szilveszterrel (Laurinyecz Szilveszter), a másik Kuksival. Amikor Szilveszter visszajött Viktor mondta, hogy nézze meg, miben változtak a jelenetek, és Kevin a következő napon teljesen jól eljátszotta, amit előző nap Szilvesztertől látott. Nagyon ügyes!
G.E.: Azt láttam, hogy a gyerekek nagyon fegyelmezettek…
P.F.: Igen, ez Viktor munkája. Viktor olyan színészi vezetést adott a gyermekszereplők számára az első két hónapban, hogy mára valóban fegyelmezettek. Tudják, mi az összpróba, mi a „szöszölés”, mi a tánc- és énekpróba. Tudják, hogyan kell felkészülni, és felkészülnek. Annyira, hogy ha valaki valamiért nem tudott felkészülni, az érezhető volt. Összetartoznak, hozzánk is odajönnek, kérdeznek. Nagyon jó! Viktor meg merte azt tenni, hogy gyermekszereplőkkel játszatta el a gyermekszerepeket.
G.E.: Mesélj egy kicsit a Leventeoktatóról?
P.F.: A Leventeoktató nem vak, azt nem akarom, de nagyon rosszul lát. Az előadás végén leveszem a szemüvegemet, és – szimbolikusan – akkor kezdek el látni. És Kuksira terítem a dzsekimet, hogy a nézők megbocsássanak nekem…
G.E.: Miért fontos ez Feri?
P.F.: Mert bennem – a színészben – kell a feloldás. Mert végiggondolom, hogy úristen mit tettem… Ezért fontos nekem, hogy már nem vagyok rossz, most egy új ember áll itt.
G.E.: Egyetemre jársz…
P.F.: Igen. Most kell megírni a diplomamunkámat.
G.E.: Miről szól?
P.F.: Érdekes témát választottam, a „Bohóci színészi életem” lesz a címe. Az őrültségről illetve az ilyen szerepekről írom, sok ilyen szerepet játszottam, és ezt a szerepet is bele fogom tenni.
G.E.: Sok sikert kívánok! Köszönöm a beszélgetést.
