Szarvasért! – Zsapkáné Csasztvan Zsuzsanna szerint a kezdetektől ez a tiszta és nemes cél vezérli a baráti kör munkáját. A civil szervezet szombaton, több száz fő jelenlétében ünnepelte fennállásának 35. születésnapját. Az Árpád Szálló dísztermében tartott Ünnepi Közgyűlés bevezetéseként dr. Dósa Zsuzsa és Timkó János a kulturális műsorát hallgathatta meg a közönség, majd a regnáló és korábbi elnökök, valamint az alapító és elnökségi tagok köszöntötték a megjelenteket.
Zsapkáné Csasztvan Zsuzsanna elmondta, bár a szervezet nem előre tervezett, hatalmas dolgokért küzd, követi az elődök nyomdokait, és mindenkit befogadva közösséget épít. A több mint háromszáz fős tagság a mai napig aktívan dolgozik a településért, és jó kapcsolatot ápol az önkormányzattal, az intézményekkel, a többi civil szervezettel, a vállalkozói szférából pedig többek támogatását élvezi.
– Nagyon nagy küzdelmet folytatunk a fiatalok megnyeréséért, akiktől a folytatás, a jövő függ. A baráti körnek van egy ifjúsági tagozata, egy facebookos csoport, a Deer City club. Ők közel 700 fővel, az ország valamennyi területéről tartják egymással a kapcsolatot, s ha újszerű módszerekkel is, de jó példát mutatnak a fiatalok összefogására – mutatott rá a közeljövő feladataira a baráti kör elnök asszonya.
Dr. Dezső István, aki 2003-2011 között két cikluson keresztül áll a szervezet élén beszédében felidézte az elődök munkáját, és felsorakoztatta az eredményeket is. Mint mondta, ő 1985-ben, mindössze 34 évesen csatlakozott hozzájuk, ami a jelenlegi tendenciákhoz képest nagyon fiatalnak számít. Látja azt is, hogy az egzisztencia-teremtés és a családalapítás kitolódása miatt egyre később jut idő a társadalmi szerepvállalásra, ezért a baráti köri feladatokat is egyre idősebb korosztály látja el. A szemléletükről szólva elmondta, a rendszerváltásig a megújulás szellemében dolgoztak, 2000-ben pedig megérett a gondolat, hogy tagozatokat hozzanak létre, ill. megalakult a Szarvasért Alapítvány is. A programok bővülő palettáján megjelentek a kerékpártúrák, az elszármazott képzőművészek tárlata, a civil találkozók, valamint a legjelentősebb, a pontonokra épített vízi színpad.
Bődi János, a vállalkozói tagozat elnöke, Koszti Pál díszelnök, dr. Molitórisz Pál elnökségi tag és Pálos Béla, a budapesti csoport vezetője visszaemlékezések formájában idézték fel az elmúlt 35 év legfontosabb mérföldköveit, és kitértek a napjainkban folyó tevékenységre is.
Gaál Roland, a Szarvasi Járási Hivatal vezetője hangsúlyozta, Szarvasnak jelentős összetartó ereje van.
– Nagyon sokszor találkoztam a világban olyan emberekkel, akikkel egészen addig nem volt közös pontunk, amíg ki nem derült, hogy mind a ketten Szarvashoz kötődünk. Nagyon ősi ösztönünk a valahová tartozás. Nem véletlen, hogy az ősi társadalmakban nem a halálbüntetés volt a legszigorúbb, hanem a közösségből való kitaszítás. Kétezer év, ami bennünket összeköt, és ennek a hagyományát ápolja az egyesület – mutatott rá a baráti kör jelentőségére.
Hodálik Pál alpolgármester a zsúfolt hétvégi programokra utalva elmondta, rendkívül aktív civil élet működik a településen. A több mint 150 szervezet között gyakorta van átjárás, és jó kapcsolatot ápolnak egymással. Véleménye szerint sokatmondó a városra nézve, hogy ennyi „barátja” van, ha ugyanis a fogalomkör az emberi oldalából indulunk ki, a család után a következő legfontosabb színtere jelenti. Mindez a civil szervezet esetében azt jelenti, hogy munkájukkal a várost szolgálják, tetteikkel pedig hozzájárulnak a település ismertségéhez és sikereihez.
A közgyűlés második felében méltatták a szarvasi kötődésű olimpikonokat. Szirony Pál ötlete alapján eredetileg tíz sportolót szerettek volna felkutatni, de időközben kiderült, hogy közülük hárman, dr. Tóth Péter, az olimpiai kardvívó csapat tagja, vitéz Tresztyánszky Ödön, kétszeres olimpiai kardvívó és id. Gyimesi János már nem élnek. Az utóbbi számára azonban posztumusz díjat osztottak ki, amelyet fia, ifj. Gyimesi János vett át.
Elismerést adományoztak továbbá Harka László kézilabda szakedzőnek, válogatott kézilabda játékosnak, olimpiai résztvevőnek, Kiss Lenke olimpiai 4. helyezett kosárlabdázónak, Szalay Miklós NBI-es labdarúgónak, edzőnek, olimpiai bajnok labdarúgónak és Bordán Dezső huszonkilencszeres válogatott tornásznak, olimpiai résztvevőnek, vezetőedzőnek. Díjazták továbbá dr. Jakabházyné Mező Máriát, aki több mint fél évszázadon keresztül dolgozott a sport különböző területein, ill. Farkas Ágnest, aki 27 éve dolgozik sporthoz kötődő intézményekben. Jelenleg a Magyar Olimpiai és Sportmúzeumban őrzi a magyar sportmúlt legbecsesebb relikviáit.
Balczó András legendás öttusázó és Bozsik Anna három Téli Olimpia sífutója egy későbbi időpontban, Budapesten kapják meg a kitüntetést.