G.E.
Varga Viktor főrendező merész választással kimozdította Nádházy Pétert eddigi komfortzónájából, és rábízta a Hotel Menthol Mike szerepét. A színművész derűs nyugalommal készül a feladatra.
– Mennyire barátkoztál meg Mike szerepével?
– Igazából különösebb bajom nem volt vele, azért ez egy játszható darab, játszható szerep, ezzel nincs is semmi baj. A műfajt nem ismertem. Még most sem merem mondani, hogy szakavatott vagyok. Már az előző beszélgetésünkkor említettem, hogy nem ismertem ezt a fajta zenét, mert én komolyzenén nőttem fel. Most barátkozom vele. Végül is jókedvű, vidám, kerek számok. Sugározni kell egy vidám, laza érzést.
– Milyen figura Mike?
– Mike-nak van egy rezonőr része. Bölcs, okos, kicsit sármőr, már nem fiatal, kicsit fáradt. Nekem sohasem volt olyan fiatalkorom, amelyet Mike szerepe feltételez.
– Táncpróbák?
– A szerephez nem sok kell, azt a keveset „lejárom”. Vannak lépések, amelyeket meg kell tanulni. De ennél többet is táncoltam már. Viktor beállította a figurát, ezt minden gond nélkül tudom hozni.
– Dalokkal hogy állsz?
– Nem ismertem a dalokat. A „gyerekek” kívülről fújják a számokat, kiderült ők hallgatják ezeket a számokat, én nem ismertem a zenét. Nyílván néhány számot igen, ami megmaradt, például a Limbó hintó néhány sora, de ennyi. Nekem ezt meg kellett tanulni. Még nem vagyok készen, mert simán bele lehet keveredni. Technikailag is furcsák számomra a dalok.
De a színház feladata a szórakoztatás is, nem kell mindig fennkölt, magvas gondolat. Az is kell, hogy örüljenek, hogy jókedvűen és boldogan távozzanak a nézők a színházból. Persze a Szigorúan tilos! után ez egy másfajta öröm. A Hotel Menthol egy kicsattanó nagy jókedv, és ezért is betölti funkcióját.
– Végig a színpadon vagy, ez nagy koncentrációt igényel…
– Igen, én vagyok az, aki először megszólal, és én fejezem be az előadást. Tanultam egy új szót „hesszelés”, A „hesszelés” jelentése ebben az esetben: azt játszom, hogy pihenek, miközben intenzíven részese vagyok a jelenetnek, mégis a háttérbe vonulva, hogy a néző figyelmét ne vonjam el a fontos pillanatokról.
– Péter, köszönöm a beszélgetést, sok sikert!
Galambos Edit
Fotó: Babák Zoltán
