Babák Z
A bort nem szabad darabban tartani, hangzott el a közelmúltban a Tessedik Sámuel Kertbarát Kör hagyományos éves házi bor-és kolbászversenyének értékelőjén. Jó borokat kóstoltak, jelentette ki a borzsűri elnöke, Gulyás Ferenc csongrádi bortermelő. Amik nem voltak jó, azokat biztosan darabban tartották.
– Ha egy üvegből megittuk a bor nagyobb részét, akkor vagy igyuk meg a többit is, vagy töltsük fel, de darabban ne hagyjuk – szólt a jótanácsa azoknak, akik borukkal a versenyre neveznek. – Ha ennyit meg bírunk belőle inni – szemléltette egy üvegen – akkor a többit igyuk már még meg, csak annyi maradjon darabban, amit még aznap megiszunk.
Rozéból csak annyit készítsünk, amennyit azévben megiszunk, mert utána az már se nem vörös, se nem fehér, azt már nem szabad asztalra tenni! A fehér bort és a rozét hűtsük le, hogy amikor pohárba öntjük, akkor gyöngyözzön a pohár külseje harmatos legyen! A vörösborokat 16-18 fokon, illetve szobahőmérsékleten tálaljuk! – hangzottak a további tanácsai.
Aztán egy kijelentésével megsemmisítő csapást mért a metszett kristálypohárbizniszre.
– A metszett kristálypoharakat meg a kredencben mutogassuk a vendégeknek, a bort kehelybe öntsük, a fehéreket és a rozékat kisebbe, a vörösöket nagyobba! A kristálypoharakkal csak rontunk a bor élvezetén.
Szinte minden mondatára vidáman reagált a szarvasi közönség. A csongrádi borász után kihirdették a minősítés eredményeit.
Fehérborok: arany: Mótyán Tibor kövidinka; ezüst: Klimaj Pál ezerjó, Klimaj Pál kövidinka, Klimaj Pál rajnai rizling, Hajdú Pál vegyes, Gombkötő János cserszegi fűszeres; bronz: Hajdú Pál vegyes
Vörösborok: arany: Medvegy Mihály néró édes, Gombkötő János cabernet; ezüst: Klimaj Pál medina, Trabach István kékfrankos; bronz: Medvegy Mihály néró, Klimaj Pál kékfrankos
Rozék: arany: Klimaj Pál kékframkos rozé, Rafaj János kékfrankos rozé; ezüst: Medvegy Mihály néró; bronz: Hajdú Pál rozé, Gombkötő János
Desszertborok: arany: Hajdú Pál meggy; ezüst: Dankó Pál josta, Dankó Pál cuvée
A bor után a kolbászok kerültek terítékre. Rafaj János, a kolbászminősítő zsűri tagja sajnálatát fejezte ki, hogy az utóbbi években kevés kolbász érkezik. Az idén mindössze 13, de öröm az ürömben, hogy ez a minőség javulását hozta magával.
– Zsűritársaimmal egyöntetűen az volt a véleményünk, hogy az idei kolbászok kicsivel jobbak, mint az utóbbi években voltak – kezdte kolbászértékelőjét Rafaj János. – Kicsit ki vagyunk szolgáltatva, amikor az alapanyagokat kell beszereznünk, mind a fűszerek, de leginkább a hús tekintetében, mert ha nem saját magunk hizlaljuk a jószágot, akkor nem lehetünk biztosak abban, hogy milyen húst sikerül vennünk.
Az hogy az a jószág az élete során milyen takarmányt kapott, milyen gondozást kapott, esetleg ha anyakoca volt, akkor az búgódott vagy nem, azt bizony nem tudjuk, jelentette ki.
– Én és jóapám megnéztük, hogy az az anyakoca mikor fog búgódni, és nem akkorra volt kitűzve a disznóvágás időpontja… na most a hentesnél ez nem szokott szempont lenni. Mivel a kolbász egy nyers termék, minden ilyen apróság befolyásolhatja majd a végterméknek az ízét, az eltarthatóságát.
A kolbászminősítés eredménye:
Vékonykolbász: arany: Mótyán Tibor, Trabach István, Szebegyinszki Pál; ezüst: Klimaj Pál, Nyári Mihály; bronz: Dankó Pál
Vastag: arany: Szebedinszky Péter, Sutyinszki György; ezüst: Gombkötő János, Ballangóné, Nyári Mihály; bronz: Dankó Pál, Klimaj Pál
Ahogy egy ilyen minősítésen történni szokott, mindenki keresztpróbát végzett, és versenytársak borát és kolbászát megkóstolva leellenőrizte a zsűri döntéseit, így a további délelőtt jó hangulatban telt el.
