in ,

Minden aranyérmet bezsebelt a franciaországi Eb-n Fábri János

Fábri János (Fotó: Hegedűs Éva)
Fábri János (Fotó: Hegedűs Éva)

A repülőgépjárat módosítások miatt alig néhány órája maradt a pihenésre Fábri Jánosnak az Európa-bajnokság előtt. A szálláshelyükre hajnali fél 3-kor érkeztek meg, reggel 8-kor pedig már a franciaországi verseny helyszínén kellett lenniük. A kalandos utazás és a fizikai megpróbáltatások ellenére a szarvasi erőemelő dolgát senki sem tudta megnehezíteni, s végül 440 kg összteljesítménnyel összetettben és abszolút kategóriában is győzedelmeskedett.

– Sorban 15. alkalommal került aranyérem a nyakába a kontinensviadalon. Rendhagyó módon ezúttal talán az oda-vissza út több izgalmat tartogatott, mint maga a verseny. Milyen kalandokat éltek meg?

– A brüsszeli repülőtéren az eredetileg tervezett két óra helyett hét órát kellett várakoznunk, mert áttették a járatot. Itt felhívtam a szövetséget, és megkérdeztem, hogy Toulonban várnak-e majd ránk, mert onnan még további 80 km volt az út Albiig, az Eb helyszínéig. Megnyugtattak, hogy minden rendben lesz. Nem így történt. Mi azért nem keseredtünk el, elővettük a hazai csemegéket, és elkezdtünk falatozni. Az volt a szerencsénk, hogy nem sokkal később jött egy norvég versenyző, aki telefonon utánajárt a dolognak. Végül jött egy autó jött értünk, és elvitt minket a szállásunkra.

– A jelenlegi járványhelyzet befolyásolta a versenyt, az indulók létszámát?

– Valamelyest igen. Az olaszokat nem engedték el, a francia nem jött el, az egyetlen nagy ellenfelem a német Lüdecke volt. Mindazonáltal a versenyen abszolút győztest is hirdetnek, vagyis aki 54 és 120 kg között a legjobbnak bizonyul. Guggolásnál 150 kg-mal kezdtem, és eljutottam egészen a 170 kg-ig. Lüdecke 150 kg-nál fejezte be ezt a fogásnemet. Fekvenyomásban ő jobban szokott teljesíteni, ezért csak 80 kg-on kezdtem. Most valamiért nem ment neki. Én kinyomtam a 90 kg-ot, neki a 87,5 kg sem sikerült. Bevallom, megsajnáltam. Nagyon jó barátok vagyunk pályán kívül, annak ellenére, hogy 15 éve minden versenyen elkalapálom. A felhúzásnál 220 kg-mal indítottam, tudva azt, hogy a 120 kg-osok között a maximum teljesítmény 205 kg volt. Végül mind a három fogásnemben első lettem, és megnyertem az összetett, valamint az abszolút kategóriát is. Nekem szólt ismét a Himnusz, és ez a legfontosabb.

– Úgy tudom, visszafelé is megviccelte a csapatot az állandóan változó légi közlekedés.

– Igen. Az történt, hogy Brüsszelben nagyon alaposan megvizsgáltak bennünket hőmérővel. Úgy tudtuk, hogy a 40. kaputól indul a gépünk, de közben áttették a 42-hez. Másik jegyet kellett vennünk, ami komoly tortúrával járt. Később Ferihegyen eltűnt a csomagunk, amit csak másnap juttattak el a fiamékhoz. Látszott rajta, hogy dobálták, sok holmim megsínylette, de szerencsére az érmeimet külön hoztam el, így azok nem sérültek meg.

– Ezek a kalandok és a kialvatlanság mennyire nyomta rá a bélyegét a teljesítményére?

– Egyáltalán nem. A magyar versenytársam, aki ugyanennek az egyesületnek a tagja, nagyon gyengén teljesített. Látszott rajta, hogy jóval kevesebbet tudott pihenni. Én egyébként is általában hajnal egykor már fenn vagyok, fél 4 körül már edzek, vagyis hozzászoktam a korai időponthoz. Régen voltam ilyen jó erőben. Szerintem legalább még 30-40 kg bennem maradt, de nem akartam a vetélytársamat nagyon megverni, mert azzal talán végleg elvettem volna a kedvét a versenyzéstől.

– 75. életévében jár, és ezt büszkén vállalja. Ennek ellenére a kor előrehaladtával kevesebbet kockáztat és többet mérlegel?

– Az Európa és a világcsúcsot is én tartom Masters3-ban, vagyis a fiatalabb kategóriában, és így van ez Masters4-ben is. A legfontosabb mégis, hogy én álljak a dobogó tetején, a többi másodlagos.

– Októberig töröltek valamennyi versenyt, így nem vehet részt a finnországi Eb-én, az októberi dél-afrikai versennyel járó utazási nehézségeket pedig nem vállalja. Ilyenkor mégis milyen cél lebeg a szeme előtt?

– A koronavírus valóban felborított mindent, nem csak az emberek mindennapjait, hanem a sportéletet is. Ezt el kell fogadni. Most tartok néhány hét szünetet, utána folytatom. Még nem tudom, jövőre milyen versenyt rendeznek, de ha elérhető távolságban van, és Szebegyinszki úr támogatását továbbra is élvezhetem, akkor ott leszek.

A Szarvasi Szakorvosi Kft. épülete (Fotó: Babák Zoltán)

Szakrendelések rendje 2020. március 23-án

Hódsági Ferenc

Egy szarvasi üzenete a jövőből – Olaszországból