Babák Z
„Hagyományos diós”, „Hagyományos mákos” és „Ínyenc” kategóriában lehetett nevezni a Magyar Cukrász Iparosok Országos Ipartestülete által meghirdetett versenyre. A három kategóriában összesen 56 bejgli-pályamű érkezett. Ezeket egy neves cukrászokból álló szakmai zsűri kóstolt meg, és értékelt. A grémium tagja volt a cukrász szakmával rendelkező Harsányi Levente is. Nem lehetett egy unalmas zsűrizés!
Az Év ínyenc bejglije díjat a szarvasi Ildikó Cukrászda tulajdonosa, Urbán Ildikó érdemelte ki Angyali bejglijével. A zöld dió egy mára ugyan feledésbe merült, de régi csemege. Akkor jó, amikor még nem indult meg a héj csontosodása, és tűvel át lehet szúrni, magyarázta a cukrászmester. A keserű ízt ki kell áztatni vízben, majd szegfűszeggel, fahéjjal megfűszerezve cukorszirupba kell eltenni. Felhasználás előtt a cukorszirupot le kell csöpögtetni, átharapható puha eledel lett a dióból, aminél leginkább a szegfűszeg dominál az ízében.
A nyertes termék névadó keresztapja “Angyali” Lázár Zsolt evangélikus esperes, miután az első sütésből származó bejglit az elsők között volt alkalma megkóstolni.
Ildikó azokból az alapanyagokból, amiket aznap nem tud felhasználni, rendszerint süt valamit, amit el szokott juttatni az Ótemplomi Szeretetszolgálathoz. Így történt ez aznap is, amikor a kimaradt tésztából pogácsát sütött az ott lakóknak. Igy csöppent Lázár Zsolt a történetbe.
Az egyébként félig szakmabeli evangélikus esperes elmondta, hogy négy bejglialapanyagot kóstoltak meg Ildikóval és két munkatársával. A rögtönzött zsűri az ő javaslatára választotta ki azt, amiből végül az Angyali jelzővel illetett és beküldött bejgli készült.
Hogyan jut eszébe valakinek zöld dióból bejglit készíteni, tettük fel a kérdést Ildikónak, aki elmondta, hogy az édesanyjától kapott két befőttesüvegnyi ebből a feledésbe merült termésből. Édesanyja mindig megkérdezte, hogy felhasználta-e a zöld dióit. Mikor felröppent a hír, hogy az Ipartestület bejgliversenyt hirdet, eszébe jutott.
A klasszikus diós és mákos kategóriában nem volt már ötlete, így az ínyenc kategória felé fordult. Meggyes-mákos, zserbós, narancsos, és szilvás bejgli eddig is kapható volt üzletében, de valami újat akart. Így ugrott be az édesanyja zöld diója, és az, hogy megpróbálja azt a pozsonyi tésztával kombinálni.
– Az a gondolat vezérelt, hogy ebben a bejgliben benne legyen a karácsony minden szimbóluma, a régi ízek, a karácsony illata, a család összetartozása, az együtt töltött percek. Ha nem is tudunk együtt lenni ezen a karácsonyon, legyen ez a bejgli az összetartozás szimbóluma minden család asztalán! – fogalmazott Urbán Ildikó.
A zöld dióval kapcsolatban új terep nyílt számára, mondta, már vannak új ötletei, de erről majd akkor, amikor azok már kóstolható formába kerülnek. Arra a kérdésre, hogy az édesanyjának jövőre több feladata lesz-e zöld dió ügyben, határozott igennel felelt.
