ban/ben ,

Vergődő szerelem Szent Iván éjjelén

Harcsa Boglárka, Szemerédi Bernadett (hátul) és Timkó János August Strindberg Julie kisasszony című naturalista szomorújátékában
Harcsa Boglárka, Szemerédi Bernadett (hátul) és Timkó János August Strindberg Julie kisasszony című naturalista szomorújátékában (Fotó: Babák Zoltán)

Vasárnap délután a Cervinus Tátrumban ismét felolvasószínház várta közönségét. Ezúttal August Strindberg Julie kisasszony című naturalista szomorújátékát választotta Dósa Zsuzsa rendező.

Johan August Strindberg (1849-1912) svéd dráma-, regény- és elbeszélésíró, festő. Júlia kisasszony című művét 1888-ban írta. Svédországi bemutatójára 1906-ban került sor. Első magyar fordítását Bálint Lajos készítette.

A történet Szent Iván éjjelén játszódik a gróf konyhájában. Julie grófkisasszony (Szemerédi Bernadett), Jean, a lakáj (Timkó János) és – Jean nem hivatalos jegyese – Kristin, a szakácsnő (Harcsa Boglárka) között. Mindhárman fiatalok.

A kisasszony elcsábítja a lakájt, ami azért sem nehéz, mert régen szerelmes volt belé. Őrült játék kezdődik a két ember között, aminek tanúi lehetünk. A rejtett vágyak utat törnek, a grófnő elcsábítja apja inasát. Julie eleinte lekezelően, fölényesen beszél, parancsolgat, azonban Jean egy idő után változtat a helyzeten és önérzetesen, egyenrangúan, sőt, fölényesen kezd beszélni a kisasszonnyal. Vonzalom-taszítás úr és szolga között. A gyilkos és áldozat vergődése, de a vergődést mind a nőnek, mind a férfinek ki kell állnia. Érdekes módon nem Julie fél a pletykáktól, hanem Jean, ezért sokkal visszafogottabb, de az érzések így is utat törnek.

Beszélnek a vágyaikról, az álmaikról. Juliete: „Van egy visszatérő álmom: fent ülök a magasban, egy oszlop tetején, és nem tudok lejönni; ha lenézek, szédülök, de mégis le kell valahogy kerülnöm!” Jean válasza: „Én mindig azt álmodom, hogy sötét erdőben egy magas fa alatt fekszem. Fel akarok mászni, fel, a fa csúcsára, körülnézni a napfényben fürdő ragyogó tájon, megdézsmálni a magasban a madárfészket, amelyben aranytojások rejtőznek. És mászom, és mászom, de törzs vastag és sima, és olyan magasan kezdődnek az ágak… Még nem jutottam fel, de feljutok, ha csak álmomban is!” A két álomban benne van a grófkisasszony és az inas viszonya, amin nem lehet változtatni. Jean mondata: „Ha kilenc szentivánéji virágot teszünk a párnánk alá kisasszony, akkor beteljesedik az álmunk!” De ez csak álom, Szent Iván-éji álom. Igazából két emberről szól, akik a társadalmi rang ellenére megtalálják a közös hangot, de a dráma nem erről szól. Mert a dráma nagyon is jelen van, kódolva van az a társadalmi különbség, amit nem léphetnek át – nem léphetnének át.

A darab Julie kisasszonyról és Jeanról szólt. Szemerédi Bernadett és Timkó János bravúros alakítást nyújtottak, akik olyan összhangban és energiákkal játszották az úrnő és a lakáj szerepét, hogy a közönség néma csendben, szinte lélegzetvisszafojtva figyelte a cselekményt, a gonosz játékot férfi és nő között, amelyet egyik fél sem nyerhetett meg, mert mindketten adtak, kaptak. És a vége számomra – felfoghatatlan…

Vasárnap este olyan drámát láttunk, ami meghökkentett, sokáig a hatása alatt voltam, és vagyok. Harcsa Boglárka Kristin szerepében fontos volt, hiszen ő a józan, az okos, az elengedő. Játéka tökéletes!

Dósa Zsuzsa megint olyan darabot választott, amely az ámulat után gondolkodásra késztett, és nagyon örülök, hogy teltháznyian voltak kíváncsiak erre a megismételhetetlen estére.

Galambos Edit

A fotókat Babák Zoltán készítette.

Tetszett a cikkünk?

A Vasas csapatával Tóth Patrik (álló sor jobb szélén)

U17-es nemzetközi aranyérem, Diák I-es ob. bronz és 5. helyezés a hétvége birkózómérlege

Mesterlevél

Mestervizsgával a versenyképes tudásért!