Hazaért Pápua Új-Guineából Molnár Ábel

Hazaért Molnár Ábel Pápua Új-Guineából, ahová a V7S kihívás teljesítésének hatodik állomásaként a Mount Giluwe 4367 méteres csúcsának megmászásáért utazott.

Ábel nagyon akkurátus, mindig kaland vele cikket készíteni, így egyből egy nyelvtani kérdés tisztázásával kezdtük a beszélgetést.

Pápua Új-Guineában vagy Pápua Új-Guineán jártál?

Nyelvtanilag talán úgy helyes, hogy Új-Guinea szigetén, de Pápua Új-Guineában.

Új-Guinea sziget a Föld második legnagyobb szigete, területe több mint nyolcszor nagyobb Magyarországnál. A bolygó legfelfedezetlenebb országaként is szokták emlegetni. Egyedülálló a tekintetben is, hogy a világon itt beszélik a legtöbb különböző nyelvet: jelenlegi ismereteink szerint 841-et. Az ország 22 tartományból áll, ezek közül hármat sikerült Ábelnek megtekintenie: a Western Highlandset, valamint a Chimbu és a Jiwaka tartományokat.

“Valódi kiváltságnak számít eljutni ide, hálás is vagyok a sorsnak”,

jegyezte meg bevezetőjében Ábel.

Minden a terveid szerint zajlott?

Ott helyben szinte minden úgy alakult, ahogyan el lett tervezve, de az odaút és a visszaút is túlságosan kaotikusra sikeredett. Manilában lekéstem a járatomat, emiatt közel két napig dekkoltam a Fülöp-szigeteken, így ennyit csúszott is a menetterv. Szerencsére tervezéskor mindig bekerül pár tartaléknap, így éppen jutott elég idő a Mount Wilhelm (4509 m) megmászására is. A kaland sikeressége 100%-os lett, hiszen két hegy első magyar megmászása volt a cél.

Volt-e valami különlegessége ennek a vulkánnak? Miben volt ez másabb, mint a korábbiak?

Fizikailag közel sem volt annyira megerőltető mint az előzőek, de a körülmények miatt természetesen ez sem volt könnyű. A Mount Giluwe vulkán esetében először keresztülkaptattunk a szubtrópusi esőerdőn, majd a végeláthatatlan “szubalpesi gyepmezőkön”, végül pedig kisebb-nagyobb fűcsomókba és vulkáni kőzetekbe kapaszkodva jutottunk fel a legmagasabb pontra.

Három napot töltöttünk el a vulkánon, és hihetetlen nagy szerencsénk volt az időjárással. Az egyenlítői éghajlati övben még a száraz évszakban is rendkívül ritka, hogy három nap alatt mindössze pár órát cseperegjen az eső. A csúcsról körbenézve azt láttuk, hogy körülöttünk az összes hegycsúcs közelében ott ólálkodnak a felhők, csak a Mount Giluwe környékén nincs egy sem. A két éjszakát az alaptáborban, 3.650 méteren töltöttük; ki sátorban, ki pedig a falubéliek által összeeszkábált kunyhócskában.

Mikor elindultál, földrengés volt. Befolyásolta-e ez a kalandot, vagy még kalandosabb lett?

Közvetlenül a földrengés után érkeztem meg az országba. Szerencsére Mount Hagen-től légvonalban több mint 200 kilométerre volt az epicentrum. Az árammal adódtak problémák. Néha volt, néha nem. Ugyanez elmondható a vízről is. A helyiek úgy nyilatkoztak, hogy hozzá vannak már szokva az efféle földrengésekhez.

Végül is ha valaki a Tűzgyűrűn lakik…

Mielőtt elindultál, tájékozódtam, mit lehet tudni Pápua Új-Guineáról. Semmi jót nem olvastam. Mik voltak a személyes tapasztalataid?

Nehéz alkalmazkodni a helyiek vérmérsékletéhez, de nem lehetetlen. Rendkívül szegény ország. Egy helyi férfi azt mondta, hogy a legtöbb ember napról napra él, és óriási a korrupció.

Pápua Új-Guinea a 141. az egy főre eső nemzeti összterméket tekintve a 190 országot felvonultató listán, amin Magyarország a 49-es befutóhelyen végzett a 2017-es adatok szerint. A magyar GDP majd hétszerese az ottaninak.

A turisták és kalandorok számára pedig bőven tartogat veszélyeket. Kundiawaban egy fiatalember megpróbált kirabolni, amíg a helyi árustól vett üdítővel, és rágcsálnivalóval babráltam… szerencsére nem járt sikerrel. A helyiek lezavarták a PMV (Public Motor Vehicle) buszról, utána az egész út során nagyon kedvesen bántak velem. Megnyugtattak, hogy a legtöbb pápuai olyan, mint ők. Nekem is ez a tapasztalatom.