Szarvason is tiltakoznak a tanárok

Mára országos sztrájkot hirdettek a pedagógus szakszervezetek. Hozzájuk csatlakoztak a diákok és a szülők is. Budapesten olyan méretű tiltakozó tömeg jött össze a körúton, ami már jelzésértékű. Olaj volt a tűzre a kölcseys tanárok pénteki kirúgása, felerősítette az ellenállást, azok is csatlakoztak, akik addig nem tudták eldönteni, mitévők legyenek.

A kérdésben tett gyors informálódásunk alapján kiderült, hogy Szarvason vegyes képet mutat a helyzet. Van olyan iskola, ahol tiltják, van, ahol megértéssel fogadták, és nem támasztottak akadályt, van, ahol lekéstek arról az egy héttel ezelőtti határidőről, ameddig be kellett jelenteni az tiltakozást, így a mai akciójuk jogszerűtlen lett volna, és van, ahol a tiltás ellenére is csatlakoztak az akcióhoz a pedagógusok.

A Vajda Péter Evangélikus Gimnázium esetében a fenntartó egyház és az iskola vezetése is megértéssel fogadta a tanárok igényét, egyik részről sem merült fel tiltó kérés, rendelkezés. A vajdás tantestület jelentős része az első pillanatban melléállt, mára 85-90 százaléka csatlakozott a tiltakozókhoz.

Bencsik Péter, a tiltakozás helyi szervezője legelőször azt tartotta fontosnak megjegyezni, hogy a gimnáziumban zajló megmozdulás pártszimpátiától teljesen független. Mindenkinek meggyőződése, hogy ez már régen pártok felett álló ügy, évtizedek óta fennálló és megoldatlan probléma.

2013-ban az életpályamodell bevezetésekor a pedagógusok úgy érezték, hogy az ország mindenkori vezetése és köztük köttetett egy megállapodás, amiből egy évre rá kikerült egy igen fontos részlet, mégpedig az, hogy a pedagógusbérek vetítési alapja a mindenkori minimálbérhez igazodik, így ez a vetítési alap megragadt a 2014-es szinten.

A pedagógusok most nem csak ezt szeretnék rendezni, kaptam válaszul az elérendő célokra vonatkozó kérdésemre.

Ez már rég nem csak a pénzről szól,

állította Németh Judit, a Vajda egyik pedagógusa.

A bérrendezés mellett szakmai alapú döntéseket, gyakorlatiasabb megközelítésű NAT-ot, szabad tankönyvválasztást és az iskoláknak nagyobb szakmai önállóságot, valamint a fölösleges, pedagógusmunkához csapott adminisztrációs terhek csökkentését szeretnék kivívni, mindezt a szakmai dolgozókkal folytatott kommunikáció mellett. A vajdás pedagógusok fontosnak tartották megjegyezni, hogy nemcsak magukért, hanem a technikai dolgozókért is kiállnak, hiszen az ő bérük még nevetségesebb.

Minden belügy, illetve minden külügy egy ország életében. Ha a Belügyminisztériumon és a Külügyminisztériumon kívül más szakterületeknek is van önálló minisztériuma, akkor az oktatásnak, illetve az egészségügynek is járna, vélik.

A pénteki tanárkirúgások után sok iskola annak ellenére csatlakozott a tiltakozási hullámhoz, hogy előre nem jelentették be. Erre reflektálva egységes a véleményük, elfogadhatatlannak tartják, hogy egy kórosan létszámhiánnyal küzdő ágazatból megtorlásként munkavállalókat rúgjanak ki, mikor van erre megfelelőbb eljárás is.

“Arra nagyon figyelünk, hogy a mai tiltakozás, és esetleg a következő tiltakozások a törvényi előírások betartása mellett történjenek. Készítettünk egy táblázatot, amiben összehangoltuk, ki mikor vegyen részt az akcióban. Minden tiltakozásunk ellenére fontosnak tartottuk, hogy a végzős évfolyam egyetlen óráját se érintse a munkabeszüntetésünk”, mondta Bencsik Péter.

Lesz folytatás?

“Sajnos nem látjuk, hogy ennek itt most vége, de sokan közülünk úgy gondolják, hogy elmennek a falig. Az biztos, hogy ennél kevesebben nem leszünk, nem fog ellaposodni a dolog.”

Egy arra járó tanár a kirúgásokkal kapcsolatban azt a valahol elhangzott nagy igazságot említette meg, hogy ezzel a gyerek a minőségi oktatáshoz fűződő joga sérül. Márpedig, ha az első kirúgott példájánál maradunk, egy matek-kémiás tanár ma már kisebb kinccsel ér fel egy középiskolában.

A beszélgetésbe belehallgató Zahorecz Pál iskolalelkész Luther Márton egy idézetével szólt hozzá: “Sok épülő házunkhoz sok sarokkőre és töltelékkőre van szükségünk; erre az emberre a sarokkő szerepe vár. Merthogy a tanítómesterek hozzászoktak a beszédhez az iskolában a diákjaik közt, valamint ahhoz, hogyan kell a Szentírás mondásait illően megtárgyalni és értelmezni. Azt akarom, hogy senki se léphessen prédikátori hivatásba, ha előtte nem volt tanítómester. Manapság az összes fiatalember azonnal prédikátor akar lenni, és kerülik az iskolai gyakorlatot. Ha aztán valaki mintegy tíz évig iskolai munkát végzett, akkor már jó lelkiismerettel felhagyhat vele, mert

ez a munka igen sok, és kevéssé becsülik.

Pedig egy városban éppannyi múlik a tanítómesteren, mint a lelkészen. Polgármesterek, fejedelmek és nemesurak nélkül még csak elvagyunk, de az iskolákat nem nélkülözhetjük, mert nekik kell irányítaniuk a világot.”