G.E.
A Cervinus Teátrumban pénteken és szombaton este is láthatta a közönség Barta Lajos Szerelem című színművét Dósa Zsuzsa rendezésében és dramaturgiájával. Az előadás nagyon nagy sikert aratott a közönség körében. Barta Lajos műve 1914-ben született, nagyon szép nyelvezettel íródott, érdemes erre is figyelni az előadás alatt, a megfogalmazás, a mondatok és maga a történet szívet-lelket melegítő. Az előadás egésze néhol vidám, néhol drámai és olyan emberi sorsokat mutat meg, ami a mai napig érvényes.
A történet a Szalay család (Szemán Béla és Sztárek Andrea) életébe enged bepillantást. A férj nyugdíjas, ezért a kertvárosba költöznek, ahol nyugdíjasok élnek, ezért a három lánynak nehezebb társaságot találni. A család szerető légkörben él, a cselekmény ősszel kezdődik és nyáron ér véget.
A Szalay család szerető légkörben él, ahol a Mama nagyon is megérti lányait, ápolja lelküket, segíti őket, amiben tudja. Legfiatalabb lányuk Böske (Harcsa Boglárka) szíve egy katonáért – Udvardy Pistáért (Nagy Róbert) dobog. Böske fiatal, bohókás, játéknak veszi az élet dolgait, hiszen szinte gyerek, de nagyon is céltudatos, tanul, mert tanítani szeretne. Lujza (Enyingi Zsófia) álmodozó, szerelme egy fiatal költő Biky (Szász Borisz). Lujza a környezetét szinte nem is látja a szerelemtől, de költője Budapesten próbál szerencsét, így magára marad, és lassan összeomlik. A harmadik lány, aki idősebb testvéreinél Nelli (Vanya Tímea), nyers, szókimondó, hangos. Nelli azt mutatja nincsennek érzelmei, pedig csak vastag páncélt visel, nagyon is érző szívű lány. Mindenáron szeretne kikerülni a családi kötelékből. Erre a szemben lévő szomszéd, aki „vizavi” lakik, bár betegesnek tűnik, vékony, kicsit „sárga” de Nelli szemében a megváltó, Komoróczi Komoróczy Jenő (Timkó János) adótiszt. A lány hozzá is lát tervéhez, ám ehhez a testvéreinek is lesz „beleszólásuk” csupán azért, hogy bosszantsák nővérüket, elhódítják Komoróczyt – egyik a másik után – de komolyan egyikőjük sem gondolja. Nelli az átélt fájdalmak, megpróbáltatások miatt a második felvonás végére letisztult, halkan, szeretettel, tisztelettel beszél Komoróczyval, de az első felvonás végére teljesen összetörik – Vanya Tímea a jelenetben csúcsra viszi az előadást. Bár mellette a színpad másik oldalán zajlanak az események, Nellit kell nézni, mert fájdalma, érzékenysége felszínre tör és az érzékeny néző vele sír. És ez csak az első felvonás vége!
Több nagyon szép jelenet van a darab folyamán, még egyet említek: amikor Lujza „észbekap” és édesanyját átölelve így szól: „Anyám! Szegény! Mennyi minden fájhat magának is! Szegény anyuska! Szegény drága jó anyuska, mennyit sírhatott maga miattunk… nem bírt velünk, mert jó akart lenni hozzánk! Szegény, drága jó anyuska! A mi rossz, veszedelmes fiatalságunknak drága kis cselédje.” És a mama válasza: „Jaj, hát mit csináltam volna veletek? Hamar elszárad az a kis fiatalság! Hamarabb, mint egy fűszál!.. Mi az? Milyen hamar vége van a lánynak!” Ez a pár sor is megmutatja ennek műnek a nagyon szép nyelvezetét és azt, hogy az előadás tele van érzelmekkel, lélekkel.
Sztárek Andrea tökéletesen formálta meg Szalaynét. Halk beszéde, a pici mosoly a száján, a lányai iránti szeretet és tolerancia, nagyon szerethető alakot mutatott meg. Alakítása profi, kiváló! Vanya Tímea Nelli alakjában kiemelkedett. Olyan amplitúdókon mozgott, ami Nelli sok arcát mutatta meg. Ahogy írtam, az első felvonás vége az első csúcsa volt, de a második felvonás is tartogatott meglepetéseket a lány számára, harcolt a férfiért, akihez feleségül akart menni – mert talán lassan megszerette, de ezt nem vallaná be! Vanya Tímea játéka hol kemény, hol számonkérő, de volt kedves és halkszavú is. Nelli is nagyon szerethető alakja az előadásnak, ahogyan igazából minden szereplő az. Harcsa Boglárka Böske szerepében természetes, tűzről pattant kislány, közben meg egy szerelmes lány, aki nagyon öntudatos lány. Ezt a kettősségét remekül mutatta meg, láthattuk azt is, hogy érzelmei neki is vannak, mégha titkolja is. A néha hisztisnek tűnő Lujza, Enyingi Zsófia alakításában nagyon is érzelemmel teli átéléssel játszott kifogástalanul.
Timkó János Komoróczyja tökéletes! Azért, mert Komoróczy nagyon fura figura, a lassú beszéd, az, ahogyan él szintén kettős, hiszen, bár ő is szeretetben élt, mégsem tud emberi kapcsolatokat teremteni. Azonnal szerelmes lesz először Böskébe, majd Lujzába, észre sem veszi Nellit, aki egyre jobban vonzódik hozzá. Timkó János különlegesen formálta meg Komoróczy alakját, hiszem, hogy lehetett volna karikatúra a szerepből, amin a közönség nevet – erről beszélgettünk is a színművésszel, de én is így gondolom –, azonban Dósa Zsuzsa és Timkó János az embert szerette volna megmutatni Komoróczy alakjában, ami tökéletesre sikerült. Sok vidám pillanatot okozott játéka, hiszen megjelenése, szavai komikusak, mégis nagyon szerethető, esendő embert láttunk a színpadon és a közönség szinte lökdöste volna Nelli felé, hogy vegye már észre…
Szemán Béla, Nagy Róbert és Szász Borisz nagyon fontos szerepet alakítottak – Apát, aki éli a boldog nyugdíjas éveket, mert felesége mindent elrendez; a Katonát, aki fülig szerelmes, de a nagymamától függ, ezért csak katona lehet és a Költőt, aki úgy véli tehetsége csak a fővárosban bontakozhat ki, feladja szerelmét. Nélkülük nem lett volna az előadás ennyire szerethető. Mindhárman a saját szerepüket tökéletesen, kedvesen, szimpatikusan, nagyon szerethetően formálták meg! Magyari László Kocsárd szerepében egy ügyes üzletembert, egy kisembert mutatott meg, remekül.
Dósa Zsuzsa rendezése – mint mindig – aprólékos, minden pici részletre kiterjedő. Meghagyta a kort, amelyben az eredeti darab íródott, emiatt a jelmezek és a díszlet a századforduló utáni miliőt idézi meg. A lányok ruháinak színe a jellemükhöz is hasonló. A legkisebb Szalay lány kék, a magabiztosság, a céltudatosságot, a könnyedséget is szimbolizálja, míg Lujza halvány orgonalila, rózsaszín jelmezei a romantikus lényét is jelentheti. Nelli bordó vagy homokszín színei az érettségét, de talán a nemességét is szimbolizálja, (mint egy jó vörös bor, amit a végén isznak). Míg a Mama szürke ruhája eleganciát, tiszteletet, a kifinomultságát és a bölcsességét is jelentheti. A jelmezek nagyon szemet gyönyörködtetőek, elegánsak, szépek.
A díszlet egyszerű, de nagyon elegáns, ízléses színeiben is, a bútorok, az ajtók és az ablak megjelenítésében is – amelynek fontos szerepe van az előadásban. A nappali uralkodó színe a zöld több árnyalata, a nyugalmat árasztja. A nézők a ház falán – mint egy üvegfalon keresztül – nézhetnek be a nappaliba, a ház külső részén jobb és bal oldalon kővel, kaviccsal borított alapzat látszik. Mint Dósa Zsuzsa minden rendezésénél a jelmezek, a díszlet az ő elképzelése, útmutatása alapján készül el, mert a színvilágot, a látványt a rendező egyben látja, így az ő elképzelése alapján készítik el. A jelmezeket Balázs Henrietta koordinálta. A díszlet Salgó Balázs készítette.
A hang Kiss László, a fények Valach Vendel munkája. Itt jegyzem meg a zenei aláfestő zene nagyon jó volt!
Nagyon jó előadást láttunk Dósa Zsuzsa rendezésében, számomra a Macska a forró bádogtetőn, az Édes Anna után a harmadik olyan produkció, amely a Cervinus Teátrum történetében maradandó alkotás marad.
Galambos Edit
A fotókat Babák Zoltán késztette.
