Tatai László
Baráth Viktória író volt vendége az Országos Könyvtári Napok szarvasi eseménysorozat zárórendezvényének, akit Molnárné Pető Beáta köszöntött az érdeklődőkkel egyetemben október 4-én, pénteken délután a Tessedik Sámuel Múzeum – a könyvtár ideiglenes otthona – dísztermében.
A beszélgetőtárs, Hegedűs Éva kérdései nyomán sok érdekesség derült ki az ifjú írónőről, a romantikus regények mibenlétéről, írói kulisszatitkokról. Megtudtuk, hogy Baráth Viktória viszonylag sokáig nem tartozott a rendszeresen olvasó emberek táborába, s írásban is a tömörség, a szűkszavúság volt a „védjegye”. Mígnem az „Adrian Mole titkos naplója” hatására rájött, hogy az olvasás jó dolog. Az írás sokáig nem játszott szerepet az életében, gimnázium után vendéglátós szakmenedzser képesítést szerzett, majd egy ruházati üzletben volt eladó. Ebben az időben, egy álmának hatására kezdett el egy történetet formálni egy szerelmespárról, amit esténként írásba is öntött, nehogy feledésbe merüljön, ez lett az első könyv, „Az első tánc” című vázlata. A könyvhöz kivitelezőt keresett, miután a „nagy” kiadók ritkán vállalnak rizikót egy elsőkötetes szerzővel. Az Álomgyár nevű kis kiadó tűnt legszimpatikusabbnak, 2016-ban náluk jelent meg magánkiadásban (vagyis saját finanszírozás mellett) Az első tánc. Az azóta eltelt nyolc évben több mint tíz könyve jelent meg, idén novemberben várható a legújabb könyve, amiben több szempontból is új útra lép. Egyfelől a romantikus regények után ezúttal egy történelmi romantikus regényt írt, aminek ihletője a Downton Abbey tévésorozat volt, másfelől ez az első keménytáblás kötésű könyve, a tucatnyi „paperback” után. A beszélgetésből kiderült az is, hogy megírás szempontjából a romantikus regény sem könnyű műfaj, de a történelmi romantikus regény még annál is nehezebb. Hegedűs Éva egy Baráth Viktória idézettel bocsátotta útjára a közönséget: “Ne azon agyalj, hogy mi lesz majd egy vagy öt év múlva! Csak legyél boldog! Most!”
Tatai László
