Babák Z
A kitelepítettek emléknapja alkalmából rendezett megemlékezésen Molnár József kezdte az emlékezők sorát Csabacsűdön március 11-én.
Visszaemlékezett, hogy a magyar országgyűlés 2012. december 4-én fogadta el, hogy április 12-e a felvidékről kitelepített magyarok emléknapja legyen. Ehhez a határozathoz csatlakozott Csata és Csabacsűd települések önkormányzata.
Edvard Beneš, már a háború alatt diplomáciai erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy kitelepíthessék Csehszlovákiából a nem kívánatos német és magyar lakosságot. Mikor a csehek és a szlovákok levélben értesítették terveikről a magyar kormányt, az válaszában értésükre adta: „Ha Csehszlovákia a magyaroktól meg akar szabadulni, akkor csupán a határt kell megfelelően kiigazítani, és nincs szükség arra, hogy embertelenül a lakosok százezreit mozdítsák ki helyükről.” A két fél nem tudott megegyezni, a nagyhatalmak sem kívántak semmit sem tenni az ügyben. A magyar politikai elit látva, nem tud mit kezdeni a kialakult helyzettel, elfogadta a határmódosítást nélkülöző lakosságcsere koncepcióját.
Csákvári Marian, Csata polgármestere egyperces néma csendet kért a jelenlevőktől, hogy ezalatt emlékezhessenek azokra, akik a kényszerű lakosságcsere határon innen és túl elszenvedői voltak, de már nem lehetnek közöttünk, majd felelevenítette a szlovákiai magyarság számára kedvezőtlen lakosságcsere egyezményt illetve következményeit.
“Az “átköltözök” az ingóságaikat magukkal vihették, de ingatlanvagyonuk átszállt az elhagyott államra. A deportáltak járási szintű kimutatásaiból kiderül, hogy az akkori Zselízi járást a csehszlovák kormány kiemelten kezelte a csehországi deportálások során. A Zselízi járás magyarságának mintegy 13,6 százalékát érintette, így a járás a deportálások által sújtott 17 járás közül a harmadik helyen állt. Községünkben a csehországi deportálások 1946. decemberében kezdődtek. 1947. február 25-ig 44 129 munkaképes embert hurcoltak el (a csehországi részre), akikhez kiskorú gyermekek is tartoztak, ezért összlétszámuk jóval meghaladhatta akár a százezer főt is”, mondta Csákvári Marián.
Ezzel kényszerítették ki Magyarországtól a lakosságcsere megkezdését. Csatáról az áttelepítettek túlnyomó többsége Békéscsabára, Csabacsűdre, Mezőberénybe, Szarvasra, de volt, aki a Dunántúlra, a Bakony vidékére, sớt Bácskába is került. Az áttelepítés 1948. november elején fejeződött be. Levéltári adatok és visszaemlékezések szerint településéről 104 család 384 tagja lett Magyarországra áttelepítve.
A felvidéki magyarság legnagyobb taglétszámú kulturális szervezetének, a Csemadok csatai alapszervezetének elnöke Antal Piroska mondott beszédet. Ő csecsemőként élte át a felvidéki magyarság fájdalmát.
“Ma Csabacsűdön méltósággal és tisztelettel emlékezünk mindazokra, akiket 77 évvel ezelőtt a Benes-dekrétumok alapján magyarságuk miatt fosztottak meg alapvető jogaiktól, vagyontárgyaiktól és a szülőföldön maradás lehetőségétől. 77 éve vagyunk háborús bűnösök… de miért? Mert magyarnak születtünk? Ezt a jogrendeletet a mai napig nem törölték, bocsánatot sem kértek, és még a politikában mindig előhúzzák a magyar kártyát, pedig lassan elfogynak azok az érintett személyek, akik kárpótlást érdemelnének. Tartsuk fenn magyarságunkat, mint ahogy az énekben is benne van: „Mert a haza nem eladó, ezüst pénzre sem váltható”. Legyünk büszkék magyarságunkra, történelmünkre, gazdag irodalmunkra, kultúránkra, tudósainkra, akik tudásukat viszik a nagyvilágba, mert amely nemzetnek van múltja – történelme, annak van jövője is. A fiatalság feladata a magyarság folytatása – nem megtagadása, mert magyarnak lenni bármikor és
bárhol a nagyvilágban büszkeség”, fogalmazott Antal Piroska.
A megemlékezést koszorúzás zárta.
