A Rákóczi-szabadságharcra és a szentandrási kuruclázadásra emlékeztek

“Rákóczi Ferenc ősei között erdélyi fejedelmek, a Habsburgok elleni küzdelem hősei, az ország legnagyobb birtokosai voltak: Báthoriak, Rákócziak, Zrínyiek”, mondta Hévizi Róbert Vértesi Mihály szobra előtt május 6-án, amikor a szentandrási kuruclázadásra emlékezett a Békéssy János Helytörténeti és Hagyományőrző Egyesület közössége.

“I. Lipót politikája a magyar társadalom nagy részét szembefordította a Habsburg dinasztiával. Az abszolutista kormányzás, az új szerzeményi bizottság tevékenysége, a fegyverváltság, az erőszakos rekatolizáció a nemességet háborította fel. A hajdúszabadság felszámolása, a végvári vitézek elbocsátása, a hajdúk és a vitézlőrend jobbágysorba való süllyesztése a vitézlőrendet fordította szembe az uralkodóval. A parasztságot sújtó porció és a megszálló csapatok kiszolgálása a jobbágyok között jelentett mérhetetlen elkeseredést. Már 1697-ben kirobbant egy felkelés a Tiszaháton, melyet az udvar véres kegyetlenséggel vert le.”

Ilyen előzmények után történt, hogy Esze Tamás megkereste a Lengyelországban bujdosó II. Rákóczi Ferencet és Bercsényi Miklós grófot, ami a szabadságharc kirobbanásához vezetett. Ez a történelemkönyvekből tudott, de a szentandrási felkelésé már kevésbé.

“A fejedelem 1735. április 8-án Rodostóban adta vissza lelkét a teremtőnek. Ezt a szentandrási kuruc felkelők nem tudtak, ezért amikor április 27-én a Gödény-halmon kitűzték zászlójukat, Rákóczira tettek esküt. Ezután indultak el Vértessi Mihály és Sebestyén János vezetésével, hogy jogaiknak érvényt szerezzenek. Békés vármegyét behálózó toborzó útjuk után támadást indítottak Gyula vára ellen, ami sikertelen lett. de nemcsak a támadás, hanem a lázadás is, mivel a rácok árulása és a császári csapatok túlereje és magasabb szintű felszereltsége ellen nem volt esélyük a bátor és hősiesen küzdő felkelőknek. Május 9-én Erdőhegynél győzték le az 1300 fős csapatot, akik közül 700-an a csatatéren vagy menekülés közben estek el. A maradék menekülőket a Bihar megyei Telegdnél érték utol május 13-án és ott ölték meg vagy fűzték rabláncra. A telegdi halottak között volt Vértessi Mihály szentandrási bíró is. A másik vezért Sebestyén Jánost, többedmagával, köztük Pérót is, 1736 tavaszán Budán kerékbe törték. Testüket felnégyelték és azok darabjait elrettentésül elküldték a lázadás központjául szolgáló békési faluba Szentandrásra, valamint kitűzték őket Nagyváradon, Debrecenben és Sarkad városában is.

A Békéssy János Helytörténeti és Hagyományőrző Egyesület a Brezáni kiáltvány kiadásának napján meghirdette a Rákóczi-emlékévet, 2025-ben van a fejedelem halálának és a szentandrási kuruclázadásnak a 290. évfordulója, jövőre a fejedelem születésének 350. évfordulója lesz, mondta az egyesület elnöke, Hévizi Róbert.

Az emlékév során két kirándulást is szerveznek, ahol olyan helyeket is felkeresnek, mint a szécsényi országgyűlés és a szabadságharc utolsó győztes csatájának színhelye, jövőre pedig Borsi és Kassa, II. Rákóczi Ferenc szülőháza és a nyughelye lesz a céljuk. Ezeken túl kiállítást és történelmi tanácskozást is terveznek.

2003-ban, a szabadságharc kitörésének 300. évfordulóján volt az első megemlékezés. Akkor Bolgár Tünde szervezésében a Vass Sándor hagyományőrző csapat bontotta ki Rákóczi zászlaját és emlékezett a szabadságharcra, emlékezett vissza a több, mint 20 évvel ezelőtti hagyományteremtésre Hévizi Róbert, és átadta a szót Bődi Máriának, aki felelevenítette a Vass Sándor Hagyományőrző Egyesület elnökének, a négy éve elhunyt Tóth Zoltánné Bolgár Tünde emlékét, aki időt, pénzt, fáradtságot nem kímélt a 48-asok emlékének őrzése érdekében, akik tiszteletére Vértessy balján ma egy kopjafa áll.

Vass Sándor Bődi Mária ükapjával, Győri Gáspárral az 1848-49-es szabadságharc tavaszi hadjáratában élelmiszert szállítottak a harcoló 48-asoknak. Egyik útján kolerában meghat. Ennek dokumentuma megtalálható a szentandrási református halotti anyakönyvi kivonatban.

Bár érdeklődésük két különböző szabadságharchoz kapcsolódik, elkötelezettségük a szabadságharcosok emlékének őrzése mellett, illetve az azokkal kapcsolatos ismeretterjesztő utazások összekötötték őket.

A megemlékezés végén az egyesület tagjai elhelyezték koszorúikat Vértessy Mihály szobránál.