A hősökre emlékeztek Békésszentandráson

A vasárnapi misét követően a Hősök emlékművénél gyűltek össze a Békéssy János Helytörténeti és Hagyományőrző Egyesület tagjai, hogy megemlékezzenek a háborúban elesett hősökről.

Az egyesület elnöke, Hévizi Róbert egy közelmúltbeli emlékét osztotta meg a körülötte állókkal. Egy versenyen, amin kárpátaljai diákok is részt szoktak venni, megszólalt az őket kísérő tanár telefonján a sziréna. Kiderült, ez nem a csengőhangja, hanem azt jelzi, hogy otthon légi riadó van, mindenki menjen az óvó helyekre. Miután Ukrajna háborúban áll, ott már használják a technika ezen figyelmeztetésre alkalmas megoldásait.

A világháborúk adatait vizsgálva az derül ki, ahogy fejlődik a haditechnika, ahogy egyre modernebb eszközöket adnak a harcoló felek kezébe, egyre többen maradnak a csatatereken, egyre több az árva, az özvegy. Többek között erre is visszavezette a népesség fogyását, mert mint mondta, olyan korú emberek maradtak ott, akik még a családalapítás előtt voltak, vagy ahol még több gyerek lehetett volna.

A mögötte levő talapzatra tekintve elmondta, csak a településről háromszáznál is több áldozata volt az első, 160-170 a második világháborúnak. A szülők, családtagok, gyerekek a nyomtatott sajtóból, illetve a posta útján tájékozódtak a fronton történtekről, szeretteik egészségi állapotáról, életéről, haláláról. A túlélők között is sokan megnyomorodva tértek haza, esetleg a háborúban szerzett sérülésekbe évek múlva haltak bele.

De az itthon maradtak is hősök, hiszen a frontvonalon harcolók munkáját is el kellett végezniük, a gyerekének enni kellett adniuk. Ezeknek a napoknak számára az az üzenete, hogy a nézeteltéréseket asztal mellett kell megbeszélni, ne veszekedjünk, ne bántsuk egymást, hisz oly rövid ez az élet, hogy így sem sok fér bele.

“Emlékezzünk azokra az áldozatokra, azokra szentandrási és magyar hősökre, akik ott maradtak a csatatéren, azokra, akik sok esetben idegen és ismeretlen okok miatt kitört háborúkban maradtak a harctéren!”, zárta gondolatait Hévizi Róbert.

A megemlékezést koszorúzás és az emlékezés mécseseinek meggyújtása zárta.