G.E.
Június 14-én a Rózsavölgyi Szalon jött el Szarvasra, a Vízi Színházba, hogy bemutassa Jon Lonoff Centiről centire című vígjátékát Dávid Judit fordításában, Karácsony Ágnes dramaturgiájával, Őze Áron rendezésében.
Régóta figyelem a Rózsavölgyi Szalon munkáját, jobbnál jobb bemutatóit, azért, mert szeretem a kisszínházi előadásokat, hiszen mindig elgondolkodtatóak, még ha a humor nyelvén íródtak is. Ráadásul az előadások tökéletes színészi játékot követelnek meg, mert a színészek olyan közel vannak a nézőkhöz, hogy csak az őszinte, tiszta játék lehetséges. Örömömre, Szarvason, a Cervinusban van ilyen kisszínházi előadás, és ilyenek voltak a felolvasószínház előadásai is.
Szombaton este nem csalódtam. Négy remek színművész játszott a színpadon, olyan természetesen, mintha egymás között beszélgetnének. A közönség pedig csak beles az ablakon és csodálattal nézi a történéseket.
Maureen (Marjai Virág) lakásában játszódik a történet, aki fogorvosi asszisztens. Maureen szép negyvenes nő, mégis burokban él, amit maga választott. Pizzába, kínai ételekbe leli örömét, vallja, a paradicsomszósz örömet okoz számára. Magányába nem is igen enged belépést. Maureen öniróniával létezik, ezzel leplezi sebezhetőségét. Testvére, Sheila (Dobó Kata) vakrandit szervez Joe-val (Hajdú Steve), aki félszeg, kedves és őszinte.
Sheila úgy érzi férjének Kyle-nak (Őze Áron) szüksége van arra, hogy Sheila állandóan szépészeti beavatkozáson essen át, ettől szenved. Pedig férje csak azt a nőt szeretné visszakapni, aki ő valójában volt. Kyle amúgy igazi úriember, mint James Bond, a 007-es (ez a hasonlat nem véletlen!).
Adott négy ember, akik boldogságra vágynak. Esendőek, sebezhetőek, és mindannyiukban ott van a megfelelési kényszer is. Csak feltétel nélkül el kéne fogadni önmagukat és beszélgetniük kéne azzal, akiben megbíznak és meg is oldódna a probléma. Egyik ember sem tökéletes, de ez a szépsége az életnek, hogy különbözőek vagyunk. Igaz, az élet nem egyszerű. Kell egy kis kanyar, hogy rádöbbenjenek, hogy mit is tartogat számukra az élet, ha nyíltak, egyenesek, elfogadóak, hiszen a szeretet ott van mind a négy emberben. Előnye az előadásnak, hogy minden szereplőnek megvan a maga története.
Nagyon jó humorú, mégis mély tartalommal megtöltött előadást láttunk. A 90-100 perces előadást egyben játszották le, mert vétek lett volna megtörni a történetet. A színészek bravúros játékkal mutatták meg karakterüket, történetüket, talán egy kicsi (vagy nagy) leckével is hozzájárultak, hogy mindenki fogadja el önmagát olyannak, amilyen, hogy az esendőség nem bűn, a sebezhetőségre is van gyógyír, a burokból pedig ki is lehet jönni. De nyilván mindenki mást szűrt le az előadásból. Ezért színház, mert a néző annyit enged magához a történetből, amennyire adott élethelyzetében erre szüksége van.
Galambos Edit
Fotó: Babák Zoltán
