Postafiók
Amikor Szarvasról útnak indultunk Tata felé, még nem sejtettük, hogy a „vonat nem vár” klasszikusa már a Keleti pályaudvaron az arcunkba robban. Kisebb meglepetés, de sebaj, a budapesti metrózás amolyan városi kalandként tette fel az i-re a pontot az utazásunk elején. Miután leküzdöttük a tömegközlekedés rögös útjait, megérkeztünk a „vizek városába”, ahol a Kamaszfesztivál tárta szét hívogatóan karjait.
A hivatalos megnyitó után – melynek szavait bizonyára a szél vitte tova a tó fölött, miközben mi már a zene lüktetésére vártunk – bele is vetettük magunkat a fiatal rockbandák energikus koncertjeibe. Képzeljék, még a mi Gyakorlós 6-os Bandánk is megtette a debütálását! Előadásunk címe nemes egyszerűséggel annyi volt: „Hogyan mondjuk csütörtökön, hogy hétfő van?” – igazi mélyreható gondolatok egy kamaszfesztiválon, naná!
A fesztivál maga volt a földi paradicsom, a béke szigete, tele nevetéssel, játékkal és persze fagylalttal. Igaz, a csokis valahogy mindig elfogyott, mire ránk került a sor, és a pisztácia is csak távoli álom maradt, de azért a hideg nyalánkság így is felüdített minket. Az Építők Parkja pedig valóságos sportarénává változott a kezünk alatt: nappal a legkülönfélébb mozgásformákat próbáltuk ki, este pedig a röplabda szakosztály strandröplabda pályáján villogtattuk tudásunkat. Aztán persze jöhetett a megérdemelt pihenés, ami egy egészen elképesztő cseresznyemagköpő versenyben csúcsosodott ki, ahol osztályunk megdöntötte a világcsúcsot! Lehet, hogy egy új olimpiai sportág született a szemünk láttára?
Élménytúránk az Öreg-tó festői partján kanyargott, ahol megtudtuk, hogy ez a tó bizony kulcsszerepet játszott az Eszterházy család megélhetésében – micsoda történelmi távlatok! Megcsodáltuk a hely természeti kincseit és persze a kihagyhatatlan nevezetességeket: az Eszterházy-kastélyt, a Tatai várat, az Építők Parkját és egy ezüstérmes platánfát is. A jó levegőn, a természet lágy ölelésében aztán olyan jót aludtunk, mint a bunda, másnap reggel pedig a zumba pörgetett fel minket rendesen a nap hátralévő részére. Az élménytéren még pályaorientációs tesztet is kitöltöttünk – most már tudjuk, milyen foglalkozás illik hozzánk, és izgatottan várjuk a visszajelző e-mailt! A rendőrségi standon a bűnmegelőzési szabadulószobából még a legelvetemültebbek is kijutottak (szerencsére!), és egy speciális szemüveg segítségével még azt is átélhettük, milyen „részegnek lenni józanul” – ez az élmény mindannyiunkat elgondolkodtatott. Emellett a felelős állattartás fortélyait és rejtelmeit is elsajátítottuk.
A szerencsekereket sem hagytuk ki, és bár a mesés 40 millió forintos főnyeremény elmaradt, azért egy kislámpással, kirakóval, szövegkiemelővel és egy ceruzakészlettel gazdagodtunk. Miért is panaszkodnánk? Új barátságok is szövődtek a fesztivál forgatagában, és a kedvenc esti programunk a szúnyogetetés volt – néha úgy éreztük, a mi vérünk is csemege volt a helyi fauna számára! A tatai kézműves sokadalomban, a Betyár tanyán kipróbáltuk a népi játékokat, a kalodát, az ördögpálcát, és még a karikás ostorcsapás művészetébe is belekóstoltunk – igazi betyárok voltunk egy estére!
Hatalmas köszönettel tartozunk Szarvas Város Önkormányzatának, hogy lehetőséget biztosított számunkra erre a közösségépítő, együtt gondolkodásra ösztönző kalandra! A bőröndjeink meg sem álltak, mert vasárnap már Zánka felé vettük az irányt, hogy egy hét múlva ott folytassuk az élménygyűjtést.
Ui.: Egyfajta nyílt levélféle…
Tisztelt Polgármester Úr! Tisztelt Képviselő Testület!
A Gyakorlóintézmény hatodik osztálya nevében szeretnénk a legőszintébb köszönetünket kifejezni, hogy lehetővé tették számunkra a Tatán megrendezésre került Kamaszfesztiválon való részvételt. Négy felejthetetlen napot töltöttünk el egy gyönyörű természeti környezetben, változatos programokkal, mely idő alatt osztályunk közössége még jobban összekovácsolódott.
Szarvas Város, Önök, mint a vezetői, nem csupán egy elismerő címben, de tetteiben is „KAMASZBARÁT” Város!
Hajrá Szarvas!
Köszönettel:
GFE Gyakoróintézmény 6. osztálya és osztályfőnökük, Kondacs Mária
