Postafiók
Kacsa-tavi életkép…, vidám-szomorúság, felemelkedettség, lélek-zsoltárok, könny és kacagás egybesűrítve a Gál Ferenc Egyetem Szarvasi Gyakorlóintézményének ballagási ünnepélyén. Jó „szarvasi pálinkához” válogatott remek gyümölcsök szüretelése… az idei főzet és a korábbi évjáratok. Az elengedés pillanatának megragadása, a búcsú fájdalmába vegyülő, az együtt töltött idő örömével átszőtt könnyed-nehéz érzések, parányi humorral, szellemességgel, és oldott méltósággal, csak úgy Gyakorlósan, mint minden évben, amikor elköszön egy osztály a mi történetünkből, a mi érzelmeinktől átitatva. A nemzeti imádság közös eléneklését követően a Gyakorlóovi-suli óvodásai köszöntek el a legnagyobbaktól, felidézve az indulás közös kalandját és színes kavalkádját a Búza és Szami csoportosok hangulatfűszerével. Prof. Dr. Dux László, a Gál Ferenc Egyetem rektora, egyetemi tanár elismeréssel szólt az egyetem intézményének munkájáról, regionális szerepéről, a pedagógusképzésében betöltött feladatáról, és köszönetet mondott a szülők bizalmáért, a nevelőtestület és intézményvezetés szolgálatáért és gratulált az egyetem vezetése és polgársága nevében a búcsúzó Gyakorlósoknak. Hodálik Pál, Szarvas város polgármestere a maga és a képviselőtestület nevében fogalmazta meg az intézménynek szóló elismerése mellett az útravalót, és a mindenkori hazavárás üzenetét a ballagó nyolcadik osztályosoknak.
Majd „színpadra” lépett, zsebében Supermannel Durda Marcell Zsolt első osztályos tanuló, akitől mindenre – is – magyarázatot kaptunk, egy kis humoros fedéssel a zsebben lapuló szuperhősnek. Horváth Amira és Keller Ádám hetedik osztályos tanulók Pachelbel dallamaira idézték föl az együtt megélt lét-érzéseket, és szívhez szóló testvéri gondolatokkal búcsúztatták a „kilépőket”. Petényi Zsófi negyedik osztályos tanuló Tünde néni hibái versével ajándékozta meg az ünneplő közösséget, Békés Márta versével, sok-sok iskolás emléket felszínre hozva a vendégekben. Palyov Lara és Farkas Bendegúz Massanet finom hegedűjátékára búcsúztak tanáraiktól, szüleiktől, köszönetet mondva és szavakba öntve azokat az érzéseket, érzelmeket, megmosolyogtató pillanatokat, amelyek feledhetetlenné teszik az együttélés tizenkét évét. Egy szál vörös rózsa a szülőknek, és egy szál fehér rózsa a nevelőknek. Köszönet, könnyes mosollyal, valódi mélységekkel, szótlan szavakkal… Posgay Boglárka és Gulyás Gergő Bártfai Judit: Útravaló ballagásra című versét adták ajándékba, majd Ft. Dr. Liszkai Tamás plébániai kormányzó búcsúzott a Szent Klára Római Katolikus Plébánia közössége nevében. Tamás atya három „szellemes-mély” történetet adott útravalóul – a tarisznyába is belecsempészve -, amely iránytűként is segíthet egy-egy „eltévelyedő élet-pillanatban”. Mindannyian mások vagyunk… mennyi érzelem, csoda, mennyi lélek-dobbanás, ami az iskolákat többé teszi, szimpla „iskoláknál”. Egy-egy képüzenet, köszönetajándék, egy-egy dallamba sűrített gondolat, ahogy a nyolcadikosok közös énekükkel köszönetet mondanak. Zászlóátadás… a láng továbbvitele, őrzése, a tudás, a szeretet és a hit gyakorlása. Átruházott feladat. Egy-egy mondat a nyolcadikosoktól a szeretet üzenetével, és egy új parancs az osztályfőnöktől, Kugyela Tímea vezetőtanártól: „Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást!”.
Bíró Gyula főigazgató, c. egyetemi docens – többször könnyeivel küszködve: ami természetesen csak az „allergia” volt, fogalmazta meg a pedagógusképzés szarvasi fellegvárának búcsúüzenetét, humorral fűszerezve, könnyet csalogatva a búcsúzók és szüleik szemébe, ami hol a meghatottság, hol a kacagásból fakadt. Összekötés és elválás egyberezdülő pillanatai, generációkon keresztül ívelő gyengédség pillanatok, és használati útmutatók – persze mindig a másik emberhez. A főigazgatói elbúcsúzás felidézett egy-egy élménymorzsát, az együtt megélt személyes pillanatokat, az érzékeny – érzéketlen kamaszok színes világát, az itthon-otthonlét életérzését, a Gyakorlós mi hangunk lényegét, a „péksüti gyilkosságok”, fatörzsrágcsálás és Erdély nyughatatlan nyugalmának felzavarását, azokat az ovi óta közös együtt dobbanásokat, amelyek varázslatossá tették azt a valamit, amit emberi kapcsolatoknak illik nevezni. Megtudtuk a becenevek titkát, a nyilvánvaló és nem nyilvánvaló szerelmek természetét, hangzott el valódi szerelmi vallomás, leleplezésre kerültek történelmi téveszmék, felnagyításra kerültek karakterek és karizmák, különös és különleges hobbik, „csínytevések”, megtudtuk, hogy a Gyakorlóban miért nem kiáltanak soha farkast, de még vérfarkast sem, vagy milyen egy Alma együttes koncerthangulat a Gyakorlóban, hogyan lehet ötöst szerezni – vagy nem ötöst szerezni és mégis mosoly kíséretében, vagy miért retteg Stünci néni amikor valaki -!- motorra ül, milyen egy élet-halál küzdelem, hogy valaki Kati néni jobbján ülhessen a Koronában, milyen egy fergeteges buli Zánkán, a Zemplénben, vagy Fonyódligeten, vagy az erdélyi éjszakákban, milyenek a sportsikerek, milyen az, ha valakit nagyon tudunk szeretni – minden huncutsága ellenére -, vagy az alvajárók lélektana, a sikeres középfokú nyelvvizsga… és mennyi legendás teljesítmény és csodálatos élmény sportban, művészetekben, tanulmányban. Azonban az is kiderült, hogy John Lenon él…, hisz a Beatles örök. Valóságosabb, mint valaha. A Bolza kastély őreként engedi be „Lenon bácsi” – Frankó Misi bácsi frankón – a „piciaranyos” nyolcadikosokat, a fiúk jeles társaságát hatodik osztály óta, akik a „B” épület pincéjében is egész otthonosan mozognak. Mindezt csupán azért, mert mi azt mondtuk: „Semmiképpen!”. Pedig a vérfarkasok ott pihennek.
A főigazgatói üzenet: „Nem akarom, hogy többet ne gyertek… mindig gyertek! Ide, hozzánk, haza!
A ballagási ünnepély keretében az intézmény elismerő címeket adott át. Négy év több területen kiváló teljesítményéért, közösségi munkájáért „Év Kisdiákja” címet vehetett át Kiss-Tihanyi Mira negyedik osztályos tanuló. Nyolc éven keresztül nyújtott kimagasló tanulmányi eredményéért, közösségi munkájáért, országos versenyeredményeiért az intézmény által adományozható második legmagasabb elismerést vehették át, a Bóbita-díjat: Csapó Sára és Kondacs György József tanulók. Nyolc éven keresztül nyújtott kimagasló tanulmányi eredményéért, országos és nemzetközi versenyeredményeiért az intézmény által adományozható legmagasabb elismerést, a Vándor-díjat vehette át Palyov Lara tanuló. Szülői munkájukért, támogatásukért, áldozatos munkájukért vehettek át elismerést: Sztvorecz Ágnes, Duboveczné Molnár Krisztina, Dr. Benczéné Kardos Karola, Valach Róbert, Fazekas Zoltán szülők. A díjakat, elismeréseket átadta az intézmény főigazgatója, főigazgató-helyettes, és a Bóbita Alapítvány elnöke.
2018-ban alapított díjat a GFE Szarvasi Gyakorlóintézménye a fenntartó egyetem egyetértésével, Podani Mihályné szakvezető óvodapedagógus, gyakorlati képzés vezető emlékére. A kiemelkedő köznevelési és felsőoktatási szakmai tevékenység elismeréseként főigazgatói határozat alapján odaítélt Ildikó-díj metszett üveglappal, oklevéllel, és anyagi elismeréssel jár. A díjakat Bíró Gyula főigazgató adta át. 2025 évben Ildikó-díjat vehetett át köznevelési és felsőoktatási kiemelkedő szakmai munkája elismeréseként: Montvajszkiné Bátor Anna ny. szakvezető óvodapedagógus, gyakorlati képzés vezető, Kóczy Kálmánné ny. szakvezető tanító, Dr. Lestyán Erzsébet szakvezető tanító, egyetemi docens, gyakorlati képzés vezető, Uhljarné Fabó Edit szakvezető óvodapedagógus, gyógypedagógus, Aszódi Márta szakvezető tanító és Kondacs Mária tanár, és Bakula Anna – Acsika – technikai munkatárs. Mindannyian munkájukkal – múltbeli vagy jelenkori – hozzátettek ahhoz a „finom legendához; a Szív és a Fej közös dobbanásához”, amit Gyakorlóintézménynek nevezünk, és szolgálatukkal, munkájukkal, személyiségükkel támogatják a szarvasi pedagógusképzés múltját és jelenét.
A Szózat eléneklését követőn a nyolcadik osztályosok keringő táncukkal vettek búcsút iskolájuktól, osztályfőnöküktől. A tánc tovább perdül a középiskolákban…
„Japánban egy vendéget megismertettek egy népszerű japán itallal. Az első pohár után úgy látta, hogy a szobában a bútorok elkezdtek mozogni.
-Ez aztán az erős ital. – mondta a vendég a vendéglátójának.
-Nem különösebben – válaszolta az -, ez ugyanis egy földrengés.” – A. De M.
Ez a nap volt a Mi földrengésünk, a Mi Gyakorlós érzelem-földrengésünk. Az útrakelés napja…
Sz.Zs.
