A 19. század végére a szarvasi evangélikus gyülekezet kinőtte a 2700 ülőhellyel rendelkező, de akár 4000 főt befogadni is képes Ótemplomot, amelyet 1788-ban szenteltek fel. A városban egyre több magyar család telepedett le, ezzel együtt nőtt az igény a magyar nyelvű istentiszteletekre, illetve egy új, nagyobb befogadóképességű istentiszteleti helyre is szükség volt. A távolság is szerepet játszott: a várost övező tanyavilág lakói számára az új templom elhelyezkedése kedvezőbb volt, erre voltak gazdaságaik és a vásártér is, könnyebben elérhették, mint az Ótemplomot. Ezen igényekre válaszként épült fel az Evangélikus Újtemplom.
Szeretett templomáról Zahorecz Pál evangélikus lelkész tartott ismertetőt a saját standupos stílusában a Múzeumok Éjszakája 2025-ös rendezvénysorozatához csatlakozva. A program az oltár előtt kezdődött, ahol az érdeklődők megismerhették a lelkész Újtemplomhoz való személyes kötődését is.
Történetéről elmondta, a hívek már az 1840-es években is adakoztak egy új templom építésének céljára, de a gyűjtés igazán a 1860-as évektől vett nagyobb lendületet. Az alapkőletétel ünnepélyes keretek között, több ezer ember jelenlétében 1895. szeptember 4-én történt. A kő az oltár alatt található. Az érdemi építési munkálatok 1896 tavaszán indultak el. A templom felszentelésére – alig egy év és három hónappal az építkezés megkezdése után – 1897. július 4-én került sor.
Érdekességképp megemlítette, az Újtemplomot Francsek Imre budapesti építész tervezte, a kivitelezést Popják György szarvasi kőművesmester vezette. Befogadóképessége körülbelül 1700 fő. Az épület eklektikus stílusú, főként neogótikus, de neoromán, valamint a romantika korát idéző elemek is megtalálhatók benne. Belső díszítése egy protestáns templomhoz képest szokatlanul gazdag. Az oltárképet Veres Gusztáv festette, címe: „Jézus a keresztfán”. A magyar államalapítás ezredik évfordulója, a millenniumi ünnepségek idején avatták fel, ezért nevezik millenniumi templomnak is.
A továbbiakban Zahorecz Pál megszólaltatta az orgonát, majd a toronyba vezető lépcsőzés egyik állomásán mind a négy harangot. Elmondta, melyiket mikor hallhatjuk, illetve azt is, milyen információt tudtak meg a harangszóból a földeken dolgozók.
A toronytúra a kerengőnél ért véget, ahonnan a látogatók megtekinthették a város fényeit, illetve a naplemente még sejtelmesen derengő fényeit.