Newjság
A Szarvasi Vízi Sínházban július 4-én este Lehár Ferenc operettjét a Víz özvegyet láthatta a közönség Bozsó József rendezésében, a Magyar Zenés Színház előadásában, amely a XIV. Magyar Teátrum Nyári Fesztiváljának ötödik versenyprogramja.
Ha Bozsó József, akkor a közönség tudja, igazi klasszikus operettet lát, igazi klasszikus hangokkal. Így is volt. Kiváló előadást láttunk, nagyszerű művészekkel, a közönség nagy örömére.
A történet színhelye Ponteverdo párizsi nagykövetségén kezdődik, amelynek politikusai taktikázásba kezdenek, hogy megmentség országukat, de persze elsősorban magukat.
Glavari Hanna (Szeredy Krisztina) a dúsgazdag özvegy, aki nagyon karakán, és nem mesevilágban él, pontosan tudja a férfiak a pénze miatt veszik körbe – megérkezik egy partira a nagykövetségre.
Báró Mikro Zetea (Kokas László) nagykövet elhatározza, hogy az országban kell maradnia az özvegy vagyonának, ezért felkéri gróf Danilo Danilovicsot (Domoszlai Sándor), követségi titkárt, hogy vegye feleségül az özvegyet. Danilo kicsapongó életet él, csak a mulatozás létezik számára. Azt azonban Zeta báró nem tudja, hogy volt egy nagy szerelme, aki nem ment hozzá, de ma is őt szereti, ez a hölgy Hanna, akiben szintén élénken él még Danilo szerelme.
A másik szál a báró felesége Valencienne (Balogh Tímea) és a francia attasé Camille de Rosillon (Jenei Gábor) között zajlik – egy titkos románc, amelyben egy piros legyezőnek is szerepe lesz. A harmadik szál Olga (Steinkohl Erika) volt táncosnő és Raul de Saint Brioche (Bozsó József) között szövődik. Aki még keveri a szálákat – segítőszándékkal az Nyegus (Gyurty István).
Együtt a társaság, hogy félreértés, sértődés, sőt sértegetés, froclizás, szerelem, féltékenység, megtévesztés közepette egy igazi mese bontakozzon ki, ami vége persze az operett szabályai szerint, happy end.
Igazán szórakoztató, kedves előadás részesei lehettünk, elmehettünk egy álomvilágba, ahol vannak ugyan konfliktusok, forró helyzetek, de a végén a szerelem győz. Hiszem, hogy ez is kell az emberi léleknek. Ráadásul olyan kimagasló hangú énekeseket hallhattunk, akik tökéletesen precízen tolmácsolták Lehár zenéjét – hiszen operai hanggal kellett énekelni – de nem véletlen a szereplőválasztás sem.
Nem először láttunk Bozsó József rendezésében operett előadást Szarvason, nyilván nem lehet összehasonítani a musical műfajával. Lehár Ferenc Víg özvegyét 1905. december 31-én mutatták be, a librettót Victor Léon és Leo Stein írta, a siker akkora volt, hogy ezzel az operettel Lehár Ferenc elérte azt a nemzetközi népszerűséget, amire vágyott. Azóta eltelt sok-sok év, a zene mégis szárnyal, a dallamok megragadnak a lelkünkben, napokkal később is dúdoljuk. Klasszikus zene és nem is szabad elfelejtkezni Lehár Ferenc, Kámán Imre, Huszka Jenő (még lehetne sorolni) operettjeiről, mert hozzá tartoznak a magyar zenei kultúrához. De az is igaz, csak az a mű marad életben, amit játszanak, csak akkor lehet jó, ha a rendezés, az interpretálás magas színvonalú és találkozik a közönség igényével. Ez tegnap este megtörtént!
A közönség az előadást hosszú-hosszú tapssal köszönte meg.
Galambos Edit
