Babák Z
2010. február 21-én sítáborba indultunk sokak nagy örömére. A buszon jó volt a hangulat, de az alvás sem maradt el, mert korán indultunk. Este, mikor megérkeztünk, a szállás elfoglalása után szíves vendéglátás fogadott bennünket. Hamar elaludtunk.
Másnap a reggeli elfogyasztása után mindenki sietett, hogy kipróbálja sítudását. Három pálya nyújtott nekünk lehetőséget a sportolásra. Az egyik pályán a román serdülő válogatottal síelhettünk együtt – mely a kezdők számára is alkalmas volt – a másik pálya tetejéről gyönyörű volt a kilátás, és összekapcsolódott az elsővel. A harmadik az erdőn keresztül a felvonó mentén haladt. Ez síelők számára nem a legalkalmasabb a kanyarodás miatt, de azért mi is kipróbáltuk. A Big-Foot-ot is sokan használták, ez a normális sílécnél jóval kisebb léc, volt aki kipróbálta a szánkópályát, és volt aki ezeket a pillanatokat megörökítette. Valaki megpillantotta a medve barlangját és a lábnyomait. A szállás területén a díjnyertes új- foundlandi kutyákkal is összebarátkoztunk, és megismerkedtünk a segítőkész felvonós bácsival is. A finom vacsora után Lázár Zsolt lelkész bácsi gitár kíséretével énekeltünk egyházi dalokat. A többség azonnal ágyba zuhant, de ez alól kivételt jelentettek a társasjátékozók és a filmet nézők. Az első nap mindenki számára élménydúsan telt.
Ahogy a napok előre haladtak, annál biztosabb lett sítudásunk. Jogos a kérdés: Nem volt unalmas minden nap csak síelni? Nem, hiszen a szervezők Zalán Csaba bácsi és Búzás Misi bácsi erről is gondoskodtak. Túrázási lehetőségünk is volt, amivel sokan éltek. Gyergyószentmiklós városát is megtekinthettük és a kirándulás végén lehetőségünk volt egy kicsit vásárolgatni is. Csütörtökre elromlott az idő, így a pálya rossz minőségűvé vált, de ez senkit sem rettentett el a versenyzéstől. Egy szlalompályán mehettünk végig, ki-ki maga tudása szerint, melyet stopperórával mérték le. Este aztán a vacsora után a legkülönfélébb társasjátékokkal játszottunk. Pénteken délelőtt síeltünk utoljára a hét folyamán. Délután a szervezők hangos kiáltozása verte fel az ebéd után pihenőket, nem volt „könyörület” indulni kellett a Békás-szoroshoz kirándulni. A hegyre vezető út igen kanyargós volt így a buszsofőr is ellenőrizni tudta, hogy meg van-e még a hátsó rendszámtábla. A busz ablakából láthattunk embernagyságú jégcsapokat is. Ezután megláttuk a Gyilkos-tavat, amiből fadarabok álltak ki. Mikor megálltunk a patak partján hógolyó verseny vette kezdetét, melynek célpontja egy zöld színű kunyhó oldala volt. Itt is előkerültek a fényképezőgépek, mert a táj festői volt. Kora este értünk vissza sok-sok élménnyel gazdagodva. Vacsora után volt az előző napi szlalom verseny eredményhirdetése, mindenki kapott oklevelet és az első három helyezett még csokoládét is. Ezután a móka, vidámság és persze a pakolás várt még ránk a hosszú út előtt. Ma mindenki korán lefeküdt aludni. A hazautazás napján időben keltünk és gyorsan megreggeliztünk, közben nagyokat ásítoztunk egymásra. A csoportképhez a pálya elé tódultunk valamennyien. Hosszú buszút után, este 7-kor értünk a Kossuth utcába, megláttuk szeretett iskolán kapuját és tudtuk: HAZAÉRTÜNK!
