Babák Z
Hiánypótló könyv bemutatójára került sor tegnap délután a Vajda Péter Művelődési Központ aulájában. Dobrotka Pál Szarvasi képeskönyv című albuma nem ismeretlen a a város lakói előtt, hiszen ez már a második, kibővített kiadás. Az első kiadás 2001-ben jelent meg 1000 példányban 122 képeslappal és 10 tervezettel az oldalain. Az újabb kiadásban 158 képeslap kapott helyet, amik közül a legidősebb a XIX. század utolsó éveiben került ki a nyomdából, de a legfiatalabb is 1945-ös kiadású. Az első nyomat is páratlan szépségű volt, de ez a második talán még annál is szebb.
Polgármesterünk, Babák Mihály méltató és köszönő szavai után Dobrotka Pál, az elszármazott szarvasi mesélt a képeslapgyűjtésről, mint hobbiról, aminek az eredményét most foghattuk a kezünkben. A bemutatón néhány képeslapot, ami közel állt a szívéhez, vagy csak egyszerűen története volt. Volt olyan képeslap, amiért elvonatozott Szombathelyre, és hazafelé, a hatórás úton végig gyönyörködött az új szerzeménnyel.
Mikor könyvkiadásra adta a fejét, megkereste Kutas tanár urat, aki járatos Szarvas helytörténetében, hogy segítsen a szerkesztésben. Kutas Ferenc úgy aposztrofálta ezt a könyvremeket, hogy ez volt a legszebb könyve Szarvasnak. Sok értékes könyve volt már a városnak, de a legszebb a Szarvasi képeskönyv első kiadása volt. A Tanár Úr is kiemelt néhány képeslapot a kedvencei közül, meg akarta lepni a közönséget, hogy olyat mutat, amit még nem láttak, mire a közönség lepte meg őt, mert kórusban mondták, hogy az Elefánty-villa.
Az eredeti kollekció három szarvasi gyűjtő, Brlás Attila, Szenczi János és Molnár Levente – akiket a Szarvasi Hobbigyűjtők Klubjából ismerhetünk – valamint egy pesti hölgy, Krasznai Mihályné gyűjteményének gyöngyszemeivel lett kiegészítve. Brlás Attila gyűjteményéből már láthattak korábban is képeslapokat a newjság oldalain. A könyv borítója csak színében tér el az első kiadásétól, így nem meglepő, hogy a beltartalma is hasonló stílusú.
Az első példányból hosszabb nyomozás után sem sikerült szerezni példányt, úgyhogy aki a könyvespolcán szeretne tudni egyet a második kiadásból, az ne sokat teketóriázzon, mert a harmadik nyomatról még szó sem esett.
Sokszor elgondolkodtam, hogy bár Szarvason jártam gimibe, kisebb gyerekként fogorvoshoz, és itt élek majd két évtizede, de még mindig nem érzem magam igazi szarvasinak. Mind a mai napig nem tudtam rájönni, hogy miért, aztán most megvilágosodott a dolog. Hiába tudok, ill. tanultam meg Szarvasról annyi mindent, ismerek rengeteg embert, de hiányoznak a szarvasi gyökereim. Mikor kibringázok Szentandrásra – mert én egy ideszármazott szentandrási vagyok – mindig azt éreztem, hogy hazamegyek. A könyvbemutató közben ért a felismerés, hogy olyankor éreztem magam gyári szarvasinak, mikor Brlás Attila képeslapjait nézegettem, ill. most, mikor a közelségébe kerültem annak, hogy szert tehetek erre a gyűjteményre, ami jó ideig ad majd nézgelődnivalót, és aminek a lapozgatása közben, óhatalanul is, de belecsöppenek Szarvas vizuális történelmébe.
Igazán hálás vagyok Dobrotka Pálnak és segítőinek, Brlás Attilának, Szenczi Jánosnak és Molnár Leventének, és persze nem utolsó sorban Kutas Ferencnek, hogy egy kicsit mégszarvasibbnak érezhetem magam.
{jomcomment}
