Menu
in

Falak – ami elválaszt és ami összeköt

Gondolkodásra ösztönzött a Falak-ról szóló írás itt a newjságon. Olvasva a beszámolót az jutott eszembe, hogy falak nélkül nem tudnánk létezni, és hogy mennyire mást jelent a fal szó itt Európában mint mondjuk Dél-Amerikában. 

Falakból állnak házaink, a menedéket nyújtó otthonok, az intézmények, ahol naponta megfordulunk – ezek kézzelfoghatóak. De vannak olyan falak is, amelyek szemmel nem láthatóak, inkább csak a hatásukat érezzük: ha valaki korlátolt, nem tud kilépni, kinézni a falai közül. Vagy éppen annyira elzárkózott, elszigetelte saját magát, hogy alig létesít kapcsolatot a külvilággal.

A falak lehetnek bosszantóak is, amikor tele vannak ocsmány falfirkákkal, vagy csak egyszerűen rondák. Jelölhetik egy város határát, egy birtok szélét: kizárnak, vagy bezárnak valamit, ahogy éppen nézzük. Megvédenek minket a mástól, az újtól, a veszélytől, gondoljunk például az Árpád-vonalra. Mást jelent a fal szó egy börtönviseltnek és mást jelent a fal egy szobafestőnek. Mást egy építésznek és mást egy templomrestaurátornak. Mást jelent Berlinben és mást Kínában, vagy éppen Skóciában.

Egy angol mondás szerint „Good fences make good neighbours”, a jó falak jó szomszédságot csinálnak (szabad fordításban), vagyis ha nincs baj a kerítéseinkkel, akkor a jószágok nem tesznek kárt a szomszéd birtokon, vagyis megmarad a jószomszédi kapcsolat. Bár látszólag elválasztanak, de egyúttal össze is kötnek ezek a falak. Nem számít, hogy ki építi, nem számít, hogy miből épül, a falak elkerítenek egy kicsi részt az univerzumból, amit a magunkénak mondhatunk, ahol mi vagyunk a szabályok megalkotói, ahol magunk lehetünk és ahová azt invitálunk be, akit szeretnénk. Jó esetben…

20 éve omlott le a berlini fal. Sokan és sokat emlékeznek erre a sorsfordító eseményre. Magunk elé tudjuk idézni a híradókban látott képeket, az eufórikus pillanatokat, a sírva ölelkező embereket, a boldog felszabadulás szépséges örömét. Véget ért egy kor, ami bezárta, korlátozta a benne élőket, szétszakított családokat, kapcsolatokat. De a gondolat szabadságát nem tudta korlátozni. A szellem működését nem tudták falakkal bénítani, betonba fojtani. Mégis mennyire meg tudta nyomorítani az emberek mindennapjait az emberi ostobaságnak és gonoszságnak ez a rettenetes példája.

Vigyázzunk arra, hogy soha ne épülhessenek ilyen falak. Soha ne dőljünk be az álságos erőknek, soha ne adjunk hitelt azoknak, akik éket vernek közénk. Soha se tudják szétválasztani azt, ami jó. Ne azt nézzük, hogy mi az, ami elválaszt bennünket, hanem azt kell látnunk, hogy mi az, ami összeköt minket: jóakaratú embereket.

Leave a Reply

Exit mobile version