Menu
in ,

Állva tapsoltak a Magyar Állami Népi Együttesnek

2013-ban a Naplegenda című produkcióval láthattuk a Magyar Állami Népi Együttest a Vízi Színház színpadán, akkor is hatalmas sikerrel. Pénteken este a Víz-Hal-Ember Közhasznú Alapítvány szervezésében adtak fergeteges műsort a díjak átadása után Megidézett Kárpátalja – Hágókon innen és túl címmel, amelynek rendező-koreográfusa Mihályi Gábor, az együttes vezetője volt. Üres hely ezen az estén sem volt a színház nézőterén.

„Az 1951-ben alapított Magyar Állami Népi Együttes hivatása és feladata a magyar nyelvterület néptáncának és népzenéjének, mint nemzeti értéknek a gyűjtése, életben tartása és színpadi formában való továbbadása.” – olvasható a weblapjukon.

A péntek este látott mű ”a magyar színpadi néptáncművészet történetében először mutatja be egy antológia keretében a Keleti-Kárpátokban és annak előterében, Kárpátalján élő népek: magyarok, ukránok, ruszinok, huculok, románok, cigányok, zsidók, sokszínű és gazdag tradicionális kultúráját. Felmutatva mindazt, ami e népek hagyományaiban közös és mindazt, ami nemzeti sajátosság. A hangsúlyt azonban a közös gyökerekre helyezve, szemléletesen érzékeltetve a közös történelmi múltból származó törvényszerű hasonlóságokat. (Azok a ruszin népek, melyek mai napig őrzik II. Rákóczi Ferenc emlékét, büszkén vallják, hogy őseik a magyarokkal együtt hűségesen védték a „nagyságos fejedelem” várait.)” – olvasható a szinopszisban. Nos, ennél szebben nem lehetne megfogalmazni a látottakat. Pénteken este olyan varázslatban lehetett részünk, amely elvitt egy kicsit a múltba, a táncosok segítségével. A táncot látni kell, azt leírni nem lehet, a hangulatot sem hozza vissza semmi. Fergeteges, látványos, szemet, szívet gyönyörködtető estének lehettünk részesei, felemelő érzés volt látni a színpadképet, a táncosokat. A színváltásokat nagyon eredeti módon oldották meg, és ami még tetszett – most a táncon kívüli megoldásokról írok– az élőzenekar és a felvételről szóló zene ötvözése is nagyon hangulatos, frappáns volt. A zenekart Radics Ferenc vezette. A videoanimáció és a fényekkel való játék nagyszerűen kiegészítették a táncosokat.

Zeneszerző Pál István Szalonna, zenei szerkesztő Pál Lajos, koreográfusok: Fitos Dezső, Kocsis Enikő, Kökény Richárd és Mihályi Gábor. A jelmeztervező Furik Rita, díszlettervező Molnár Zsuzsa, videoanimáció Soós Andrea, fény Győri László. Mindannyian kiváló munkát végeztek. Az előadásban megjelenő archív képek a Néprajzi Múzeum fotótárának gyűjteményéből származnak. A képeket Csorba Judit Dorottya válogatta. A tánckar vezetője Kökény Richárd, művészeti vezető Pál István Szalonna.

A táncosok neve nem olvasható a szinopszisban pedig mindannyian megérdemelnék az elismerést, így a fellépők közül csak az egyiket, a Szarvason nevelkedett Palyov Attilát emelem ki. Az előadást felállva, ovációval és hosszú tapssal köszönte meg a közönség. A taps közben egy másik díjátadónak is tanúi lehettünk, ahol Palyov Attilát és Galát Pétert köszöntötte Babák Mihály polgármester, Csasztvan András, a Tessedik Táncegyüttes művészeti vezetője, valamint két szarvasi táncos. A település vezetője átnyújtotta nekik a város plakettjét a hozzátartozó oklevéllel, majd Galát Péter is beállt a táncosok közé, hogy együtt búcsúzzanak el a szarvasi közönségtől.

A fotókat Hegedűs Éva készítette.

Exit mobile version