Menu
in ,

Jól sikerült az elhagyott kutyák karácsonya Szarvason

Bohák Péter

Bohák Péter

Állateledel gyűjtést kezdeményeztek karácsony előtt a környékbeli műkörmösök szalonjaiban, Szarvason Bartus Bettinél, Békésszentandráson a szakmát ellátó nagykereskedő cég, a Gold Cosmetics Kft. irodájában, hogy segítsék a kóbor ebek ellátását, gondozását.

A zsákos szárazeledeles zsákokat és konzerveket a szarvasi gyepmesteri telepre Kondacsné Fazekas Éva és segítői szállították. Éva elmondta, hogy mindannyian kutyákat tartanak, ki hármat, ki ötöt, ezért is a szolidaritás.

Egy teljesen átlagos napon jártunk a telepen, de emberből általában kevesebb szokott kint lenni, mutatott körbe dr. Kozák Réka, a Szarvas Kóbor és Elveszett Kutyáiért Állatvédő Egyesület elnöke.

– A lányok dolgoznak, fagyban, sárban, reggeltől estig, ahogy az időjárás engedi. A kutyák szabadon vannak, vagy mozgatva kint a futtatóban. Ahogy látom, adományokat is kaptunk bőségesen, karácsony alkalmából sokan ajándékozták meg a kutyusainkat. Ennek nagyon örülünk. Szeretném megköszöni mindazoknak, akik év közben bármivel is támogattak bennünket nem csak élelmiszerrel, hanem építőanyaggal, emberi munkaerővel, hogy hozzájárultak ahhoz, hogy a körülmények javuljanak – fejezte ki háláját Réka.

Az ősz végére elkészült az orvosi szoba, ami majd lehetővé teszi, hogy akár műtéteket is végezzenek, vagy sürgősségi ellátásban részesíthessék a kutyákat az orvosok, ami jelentős idő és energiamegtakarítást fog jelenteni. A bútoradományoknak köszönhetően egy kulturált irodát is ki tudtak alakítani, illetve szintén kapott bútorokkal használhatóvá tudták tenni a konyhájukat is, így az ott dolgozóknak is komfortosabb lett a munkahelyük.

Elárulta, hogy 40-50 körüli állatlétszámmal dolgoznak. Még nem készültek el az évre vonatkozó statisztikák, de úgy látja, hogy 2017-ben 240-nél is több kutya fordult meg náluk. Ezek egy része még mindig ott van, a többiek, úgy 160-170-en átvevőszervezeteken keresztül, vagy örökbefogadás útján oltva, csipelve, ivartalanítva kerültek új gazdihoz a telepről.

Az örökbe adott kutyák közül szerencsére csak kevesen kerülnek vissza, ami általában a nem megfelelő választásnak köszönhető, a leendő gazdák túlbecsülik a képességeiket, vagy nem tudják kiszolgálni a kutya mozgásigényét.

– Igyekszünk mindenkit arra buzdítani, hogy ne a képek alapján válasszanak, mert ezek alapján legfeljebb annyit tudnak megállapítani, hogy formára tetszik-e a kutyus. Úgyis az dönti el, ha kijön a gazdijelölt, megismerkedik, kimennek a kutyafuttatóba, játszanak vele, Mi látjuk rajta, hogy mennyire érdeklődő a kutya a gazdi iránt. Volt olyan is, hogy egyáltalán nem tudtak kapcsolatot teremteni, a gazdinak nagyon tetszett a kutya, de az egyáltalán nem foglalkozott vele, nem volt érdemes megpróbálni sem. Arra rájöttünk, hogy a kutyák nagyon ügyesen eldöntik ezt maguknak. Akik visszanéznek a kapuból, azok midig vissza is jönnek.

Amikor látják, hogy egy nagy szerelemről van szó, akkor lehet vinni az ebet. Ottjártunkkor egy ilyen nagy szerelemnek lehettünk a tanúi. Bohák Peti, a Körös TV operatőre és egy zsebméretű kölyök között épp kialakulóban volt egy, remélhetőleg hosszú távú kapcsolat. Pierre elárulta, hogy mikor megérkezett a telepre, még esze ágában sem volt kutyát örökbe fogadni, de aztán az egyik kölyök annyira a szívébe lopta magát, hogy nem tudta volna ott hagyni.

De nem az ő esete volt az egyedüli a jelenlevők közül. Papp Anikó és Palás Kornél az utcáról fogadták be mostani kutyájukat, Velúrt.

– Velúr sokat kísérgetett bennünket az utcán. Felismert, mert mindig hordtunk neki ennivalót. Egyszer megsebesült és várt minket az erkély alatt. Akkor béreltünk neki egy udvart, hogy legyen hol nyugodtan meggyógyulnia. Mikor meggyógyult, Kornál kérdezte, hogy most mi lesz? Én mondtam, hogy a kutya marad. Egy évig jártunk hozzá hóban, fagyban etetni, játszani vele. Borzasztó volt úgy kinézni az ablakon, hogy tudtam, hogy ő az udvaron van, mi meg a melegben, és eldöntöttük, hogy kertes házba megyünk, hogy együtt lehessünk a kutyánkkal. Ettől kezdve ő kinti-benti kutya, mindig ott van, ahol akar. – Ennek már 6-7 éve, de azóta sem bánták meg, mondta Anikó.

Ezzel a két történettel kívánunk boldogabb új évet a telep dolgozóinak, illetve mindenkinek, aki szívén viseli elesett élőlénytársai sorsát, és tesz annak jobbá tételéért!

Exit mobile version