Menu
in

A Szarvasra költözést is kilátásba helyezi az új gyermekorvos

Dr. Tóth Renáta (Fotó: Hegedűs Éva)

Dr. Tóth Renáta (Fotó: Hegedűs Éva)

A város egész lakossága, köztük kiemelten az 1. sz. körzet lakói fogadták kitörő örömmel, hogy megszűnnek a helyettesítések. November 1-jétől dr. Tóth Renáta csecsemő-és gyermekorvos személyében betöltésre került a hosszú évek óta üresen álló praxis. A 32 éves szakember egyelőre napi szinten ingázik Békéscsaba és Szarvas között, a jövőben azonban azt is el tudja képzelni, hogy véglegesen a Körös-parti várost választja otthonául.

– Csorvási gyökerű, az elmúlt hat évet az Orosházi Kórház gyermekosztályán töltötte. Miért váltott?

– Egy kicsit nyugodtabb életre vágytam, kevesebb ügyelettel. Körzetet ellátó gyermekorvosként sokkal közelebb tudok kerülni a betegekhez, és figyelemmel tudom kísérni a gyógyulás folyamatát. Úgy vélem, ezáltal sokkal személyesebb kapcsolatot tudok kialakítani velük, ezért döntöttem a váltás, s ezen belül Szarvas mellett.

– Hat évet dolgozott kórházi körülmények között? Mire tanította meg ez az időszak?

– Nagyon sokat tanultam az újszülöttellátásról. Császármetszéseknél is többször közreműködtem, és számos gyakorlaton vettem részt. Ugyanakkor a gyulai kórházba és a Szegedi Tudományegyetemre is jártam gyakorlatra, a budapesti I. számú Gyermekklinikán pedig gyermeksebészet gyakorlatot végeztem. Tehát tulajdonképpen ez az időszak azzal telt, hogy megismerjem a különböző gyermekgyógyászati szakirányokat. Sokat profitáltam abból is, hogy egy kisvárosi kórházban kevesebb diagnosztikai eszköz áll rendelkezésre, mint egy megyeiben vagy a fővárosban, viszont így is meg kell próbálnom tudásom legjavából ellátni a betegeket. Voltak olyan szituációk, amikor minden szakmai ismertemet fel kellett használnom, hogy segíteni tudjak, ezért úgy érzem, gyakorlati szempontból sokat fejlődtem.

– Ezek szerint soha nem lehet megelégedni a tanultakkal, egy élethosszig tartó folyamatról van szó?

– Így van. A protokollok mindig változnak, és feladataink közé tartozik az is, hogy frissítsük az ismereteinket. Fontos, hogy a gyerekeket ne elavult módszerekkel és rutinból gyógyítsunk, hanem kövessük a változásokat. Figyelni kell a fejleményeket szakmai fórumokon, idegen nyelvű oldalakon vagy akár tudományos folyóiratokban.

– Semmiféle szarvasi kötődése nincs. Milyennek látja a települést, mik az első benyomásai?

– Gyönyörűnek látom a várost. Szarvas szerintem egy olyan hely, aminek van tartása. Ezért is döntöttem mellette, és úgy látom, hogy akár letelepedés szempontjából is optimális lenne. A gyerekek engem mindig elbűvölnek, nem hiába lettem gyerekorvos. Azt látom rajtuk, hogy nyitnak felém, és a szülők is nagy lelkesedéssel fogadnak. Természetesen még hosszú idő, amíg megismerem őket, de mindent megteszek érte. Vannak olyan gyerekek is, akik valamilyen gondozásra járnak. Az ő esetükben elkérem az asszisztensemtől a kartonjukat, és átnézem, hiszen fontos, hogy tisztában legyek az előéletükkel és a korábbi kezelésükkel. Az orvosoknak vannak néha olyan elrévedéseik, mely szerint nehéz hivatást választottak. Engem a gyerekek mindig visszahoznak, miattuk gondolom úgy, hogy nekem ez a dolgom, én csak ezt tudom csinálni.

– Az egészségügyről országosan az utóbbi időben csak negatív jelzőket lehet hallani. Helyben Ön mennyire elégedett?

– Összességében én elégedett vagyok. Szarvason működnek szakrendelések és laboratórium, vagyis azok a dolgok, amelyek egy háziorvos feladatkörébe tartoznak, rendelkezésre állnak. Ha komolyabb kivizsgálásra van szükség, akkor mindenképpen kórházba küldjük a páciest, de az alapellátáshoz a feltételrendszer megfelelő.

– Milyen szakmai hitvallást követ?

– Ez egy hivatás, amit csak lemondással lehet csinálni. Ezt már az egyetem alatt érzékeljük, amikor a tanulás a családi életből vesz el, és később sincs ez másképp. Mindenképpen az első helyen kell állnia a gyerekeknek és a gyógyításnak, csak úgy lehet maximálisan csinálni.

Exit mobile version