Menu
in , ,

Online barbizás: hogy találják fel magukat az ötévesek a karantén alatt

Fotó: Petrik Angelika

Fotó: Petrik Angelika

A “társasági élethez” szokott nagycsoportos Szofia, ahogy mindannyian, akik szabálykövetően betartják a kijárási korlátozásokat, abban a helyzetben találta magát, hogy eltűntek a tapintható barátok. Valahol ott vannak, csak most leginkább egy 15″-os képernyőről néznek vissza, miközben a szüleik által kitalált foglalkozásokon kreatívkodnak.

A szarvasi származású Petrik Angelika egy, a világban tett nagyobb kanyar után jelenleg Budapesten él férjével és lányával. Ott érte őt is a kihívás, amit a jelenlegi járványhelyzet mindannyiunkra mér, otthon végrehajtani azt, amire eddig teljesen máshol volt a megoldás. Neki az ötéves lánya a bezártság miatt ingerszegénnyé vált hétköznapjainak mozgalmasabbá tétele a feladat.

Egy közös ismerőssel folytatott beszélgetés során került szóba, hogy valaki a lányával, annak barátnőivel és azok szüleivel online barbiznak. Már maga a fogalom beakadt, és miközben ez forgott a fejemben, elgondolkodtam, hogy lehet ezt kivitelezni, így megkértem közös ismerősünket, hozzon össze bennünket. Az egyeztetések közben kiderült, hogy Angi szarvasi, és ismerjük is egymást, így a hétvégén fel is vettük a kapcsolatot. Ekkor Szofia és barátnői már vagy két hete szinte minden nap online bandáztak.

Honnan jött az online barbizás ötlete, tettük fel a kérdést Anginak.

– Eredetileg onnan, hogy az ovisok hiányoztak egymásnak. Párom, Zoli, borkereskedő. Ő is itthon dolgozik, de hogy az élet ne álljon meg, barátaikkal kitalálták, hogy esténként Wine O’Clock Karantén szerveznek, amire borászok jelentkeznek be, legutóbb például Új-Zélandról. Ha ők tudnak ilyet, akkor az ovisok miért ne tudnának egymással online játszani – emlékezett vissza a kezdetekre.

Az ötletet szervezés követte, és megtartották az első alkalmat, amin mintegy két órán át sikerült lekötni az ovis lányok figyelmét.

– Az egy kicsit szokatlan a lányoknak, hogy nem tudják megtapogatni egymás játékait, itt is, és több más esetben azért elkél némi szülői segítség, mert maguktól nem tudják kitalálni, hogy is folytatódjon a történet – árulta el Angi.

Volt olyan, hogy a lányok kitalálták, festeni fognak. A szülők mindkét oldalon előkészítették az eszközöket. A csajok jól elvoltak vagy háromnegyed órát, megmutogatták egymásnak, mit festettek.

Játszottak már doktorosat, aminek során a szerepek cserélődnek, ki legyen a doktor és ki legyen a beteg. Ahogy ezt ma az élet is írja, sok orvosból is beteg lesz, csak itt kint visszafelé nem működik a dolog, viszont a doktorosdi során az ötévesek egykettőre megoldották a távdiagnosztikát.

De volt már online legózás és távvonatozás is óriási kisiklásokkal. Ezekhez azért az kell, hogy hasonló készletekkel rendelkezzenek a résztvevők otthon, avat be Angi, pedig ezt még a legkivitelezhetőbb változatnak gondoltam volna.

De vissza az online barbizáshoz! Sajnálattal tudtam meg, hogy ezen még van fejleszteni való, mert Barbi és Ken között alkalmanként azért el-elakad a sztori. Lehet, hogy a nagyobb lányoknak jobban menne, de ebben a korban még a szülőknek jobban kell vezetgetni a történetet, állapítottuk meg közösen.

Az elmúlt napokban tovább fejlődött a dolog, már négy kislány ült egyidőben a monitorok előtt. A szülők kitalálták, hogy a következő alkalommal együtt fessenek tojást. A megbeszélt időpontban a kifújt tojásokkal, festékekkel a gyerekek a kamera előtt ültek.

Angi sokáig fotózott, így az online tojásfestés eredményét és a többi foglalkozást kérésünkre képekkel is dokumentálta.

A szülők most további nagycsoportos foglalkozásokon kísérleteznek. Ha sikerül valamilyen újdonsággal előállniuk, még olvasni fognak róluk 🙂

Exit mobile version