A Szarvast Mezőberénnyel összekötő úton a városból kifelé haladva, még az Aufwind Schmack Első Biogáz Kft. telephelyétől vissza, úgy 800, az úttól balra mintegy 300 méterre, a gabonatáblák között áll egy obeliszk, az 1831-es kolerajárvány néma tanúja, annak a 340 szarvasi lakosnak emléket állítva, akik azon a nyáron három hét alatt az áldozatául estek.
A két és fél méter magas, egy darabból faragott emlékmű észrevétlenül húzódik meg a környező szántások közepén sűrű aljnövényzettel benőve, rajta –már alig-alig olvasható felirat:
Itt állok
néma tanúja annak
hogy az 1831 esztendő
… és szeptember hónapjában
Szarvason a kolerában halált
lelt 340 lakos társaikról
…
…
mennj utas
…
…
Emlékét őrzi még a Tessedik Sámuel Múzeumban kiállított vízszűrő kőedény, amiről a hiedelem azt tartotta, hogy kiszűri a kórokozót… de nem szűrte.
Az ötlet, a fotók és az adatok Urbancsok Zoltántól érkeztek.
Frissítés érkezett Brlás Attilától, miszerint a síremlék teljes szövege:
ITT ÁLLOK
NÉMA TANUJA ANNAK
HOGY AZ 1831 ESZTENDŐBELI
AUGUST. ÉS SEPT. HÓNAPJAIBAN
SZARVASON A CHOLERA HALÁLAL
KIMÚLT 345 LAKOS TÁRSAINKRÓL
A HÁTRAMARADT HIVEK KESE-
REGVE EMLÉKEZTEK.
MENJ UTAS!
ÉS TANULY ISTENT IMÁDVA MEGHALNI
Dr. Molitorisz Pál: Pusztító járványok, Szarvas és Vidéke 2020. ápr. 23.
