Menu
in

Vajon miben különböztek tőlünk a az 1848-ban élt emberek?

Dr. Lesfalvi Balázs alpolgármester mondot rövid ünnepi beszédet a forradalom kitörésének 175. évfordulóján.

Dr. Lesfalvi Balázs alpolgármester mondot rövid ünnepi beszédet a forradalom kitörésének 175. évfordulóján (Fotó: Babák Zoltán)

A Hunyadi János Katolikus Általános Iskola tanulói készültek ünnepi műsorral az 1848. március 15-i forradalom 175. évfordulójára Békésszentandráson. Előadásukban bemutatták az 1848-49-es eseményeket a forradalom kitörésétől a szabadságharc leveréséig.

“Ahol nagy a szükség, ott mindig van segítség. Akkor ez egy olyan példátlan összefogást tudott hozni, ami képes volt arra, hogy egy új világot teremtsen.” Ezt már dr. Lesfalvi Balázs alpolgármester, az ünnepi esemény szónoka mondta, miután egy mondat erejéig visszakalauzolta hallgatóságát a 175 évvel ezelőtti autó- és telefonmentes, vezetékes vizet nélkülöző hétköznapokba, amikor még kézzel arattak a jobbágyok, akiknek egy magyarul nem értő, nem beszélő osztrák császár alatt csak elnyomás és sanyarú sors jutott.

“Sokan kellettünk ehhez a feladathoz. A reformkor és a forradalom nagy nevei mellett azt az erőt, ami 1848-ban el tudta söpörni az idegen hatalmat, azt névtelen hősök, magyar férfiak és nők százezrei hozták létre”, fogalmazott a település alpolgármestere.

“Vajon miben különböztek tőlünk ezek az emberek?”

“Talán a 200 évvel ezelőtt született generáció volt más anyagból összegyúrva, hogy ilyen nagy tetteket tudott végrehajtani?”, tette fel a kérdést azon a napon, (és ez már jelen sorok írójának kiegészítése) amikor a hírek az ünnepek mellett arról is szólnak, hogy egy iskolaigazgató nem mer bemutatni egy iskolai előadást, mert abban olyan mondatok szerepeltek, mint a “Le a cenzúrával!”, illetve “Szabad utat a sajtónak!”.

Meg is válaszolta saját kérdését: “Azt hiszem, ők pontosan ugyanolyan magyar emberek voltak, mint mi, magyarok, akik szeretik ezt a földet, az ízeket, az illatokat, akik otthonukként látják e vidéket, amikor körbetekintenek.”

A különbséget abban látja, hogy az akkoriak kénytelenek voltak megharcolni a szabad életért, nekünk pedig az a szerencsés feladat adatott meg, hogy megőrizzük ezt a függetlenséget és szabadságot. Nem is olyan egyszerű ez a mai összetett és bonyolult világunkban, ahol olyan sok különböző érdek ütközik össze nap, mint nap.

Hangsúlyozta a magyarok szabadságvágyát, az elnyomás, idegen uralom ellen való véges türelmünket. Erre Szentandrás is kiváló példa, emlékeztetett 1735-re, amikor itt tört ki az elnyomás ellen az a felkelés, ami a gyulai vár ostromáig vezetett.

Ha Petőfi, Batthyány, Kossuth és Damjanich látnák a mai kor Magyarországát, Lesfalvi Balázs azt gondolja, nem lennének elkeseredve, hiszen önálló, független országban élünk, és nem herdáltuk el 48 örökségét.

Az ünnepi megemlékezést koszorúzás zárta a Kossuth téren.

Exit mobile version