Menu
in ,

István, a király Magyarország közepére érkezett

István, a király címszerepében Varga Miklós lépett a Szarvasi Vízi Színház deszkáira.

István, a király címszerepében Varga Miklós lépett a Szarvasi Vízi Színház deszkáira. (Fotó: Babák Zoltán)

A Cervinus Művészeti Fesztivál második napján különleges előadást láthattunk. Az ikonikus Szörényi Levente – Bródy János szerzőpáros Boldizsár Miklós Ezredforduló című drámájából írt rockoperát, István, a király címmel. A darab ősbemutatója, amelyet 1983 augusztus 18-án mutattak be Budapesten, akkor még szánkózódombon, ami ma már hivatalosan is a Királydomb nevet viseli.

2014-ben, itt a Vízi Színház színpadán Zsurávszky Zoltán rendezésében Feke Pál (István) és Szomor György (Koppány) párosa nem mindennapi élményt adott számomra, hiszen akkor azt írtam: „István és Koppány méltó ellenfele egymásnak” és ami addig nem fordult elő, úgy éreztem, akár Istvánt is választhatnám, mert egyenrangú volt a két főszereplő – de ez rendezés kérdése vagy a két színész karizmatikus előadásmódja.

Ezért is vártam nagyon a produkciót, pedig a Nagy Szilárd rendezte változat egy keresztmetszetet ígért, ami főleg a dalokra épített négy olyan férfi színésszel, énekessel, kiknek hangját ismerve nagyon vártam a találkozást ismét a darabbal.

Pénteken este István Varga Miklós, Koppány szerepében Nagy Szilárd énekelte a jól ismert dalokat, mindketten elképesztően jó hanggal. És bekövetkezett az az érzés, hogy Koppány lendülete sokkal közelebb állt hozzám, de a megfontolt, visszafogott István is megérintett. Varga Miklós hangja változott az évek folyamán, de ez nem változtat a tényen, hogy a királydombi előadáson, ha nem is őt láttuk, a hangja – a lemezt hallgatva, a filmet nézve – örökre belénk vésődött. Varga Miklós darabhoz való hozzáállása, tisztelete példaértékű és érezhető volt. Nagy Szilárd hangja betöltötte a víziszínházat, de Koppány vívódását is jól érzékeltette a fiatal művész. Ismét két karizmatikus Istvánt és Koppányt láttam, akik éppen különbözőségük miatt voltak nagyon jók!

Koroknai Árpád (Torda) és Ragány Misa (Laborc) szerepében „robbantották” a színpadot. Mindketten hatalmas lendülettel érzésekkel, hanggal voltak jelen az előadásban.

Érdekes rendezés volt a női Sur, Solt és Bese, de a másik dalukban két férfi egy nő énekelt. A másik érdekes rendezői megoldás a gyermektáncosok szerepeltetése szokatlan, az Igrice Néptáncegyüttes alkotta a táncosokat. Ennek okát nem tudom, számomra a jelenetekben inkább felnőttek jelenléte lett volna indokolt. De a rendező elképzelését mindig tiszteletben kell tartani. Koreográfos Fabu Bettina volt.

Ikonikus előadást láttunk, és a néző megkapta azt, amit szeretett volna, mert a Nagy Szilárd rendezte előadás nagyon nagy sikert aratott Szarvason. Az előadás közben is volt taps, a dalok után, de a hatalmas taps és az ovációk csak a végén. Akkor hosszú percekig ünnepelte a közönség a fellépőket, és ahogy az István, a király előadásokon szokás a végén a Himnusz és a Székely himnusz sem maradhatott el.

Galambos Edit

A fotókat Babák Zoltán készítette.

P.S.

Királyi estéhez, királyi torta, sütemény, kávé és fagylalt jár! Az Ildikó Cukrászda 15 utalvánnyal kedveskedett a királyi darab nézőinek.

A megvásárolt belépőjegyekkel a nézők kedvezményesen tekinthetik meg a Munkácsy Most kiállítást és a Tessedik Sámuel Múzeum egyéb tárlatait. A kiállítás, amit látni kell!

Exit mobile version