Menu
in ,

„A nő: tetőtől talpig élet”

Tatár Bianka a Cervinus Teátrum nőnapi előadásában. Mögötte Timkó János és Boronyák Gergely.

Tatár Bianka a Cervinus Teátrum nőnapi előadásában. Mögötte Timkó János és Boronyák Gergely. (Fotó: Babák Zoltán)

A Cervinus Teátrum Miért kell a Nő…? című zenés szórakoztató nőnapi műsora teltházat vonzott annyira, hogy a nézőtéren az emelkedő előtt nem két sor széket, hanem hármat kellett lepakolni, szóval egy gombostűt sem lehetetett elejteni a nézőtéren. A Cervinus három színművésze Boronyák Gergely, Tatár Bianka és Timkó János bűvölték, varázsolták el a közönséget dallal, prózával.

Nagyon lelket melegítő előadást láttunk, amit külön kiemelnék az az, hogy végig a színpadon voltak mindhárman, és – azt hiszem már írtam egyszer –, hogy az az odafigyelés a másik művészre, amikor a háttérben ül és figyeli színésztársát, példaértékű. Igazi „kisszíndarabot” láttunk, három csodálatos művésszel, akik éppen a nőkről „beszélgettek” az irodalom és a zene nyelvén. Gyöngyszemekből válogattak, így egy aprólékosan összeállított, nagyon kedves műsor született meg.

Az est szerkesztője Tatár Bianka volt, de Boronyák Gergely és Timkó János is „belepakolta” ötleteit, azonban Bianka fogta össze a kis csapatot. A színpadra állítás pedig közös munka eredménye volt. A próza, a dalok, sanzonok felfűzése, előadása érzelmes, néha játékos, néha komoly vagy vidám, de mindenképpen a női szívekre ható válogatást láttunk – nőkről, fiatal, boldog és boldogtalan szerelmesekről, anyákról, szóval hölgyekről, nőkről, lányokról, örömökről, bánatokról, kacérságról.

Örülök, hogy egyre több alkalommal kerül a színészek hangszeres tudása nézők elé, most a gitár jutott „szerephez”, ezúttal Timkó János játszott rajta egy romantikus dalt, de Boronyák Gergely prózái, Tatár Bianka érzelem fűtötte sanzonja, csak egy-egy szubjektív kiemelés az egészből, mert lelkembe zártam minden dalt, prózát – hiszem, hogy a közönség is így tett, akik örömmel nézték volna tovább a műsort.

A Cervinus Teátrumban Dr. Dósa Zsuzsa „felnevelt” egy olyan csapatot, akik képesek – és akarnak is – segíteni munkájában, szakmai elképzeléseik, gondolataik a színházról, a céljuk azonos.

A hatalmas, kitartó taps után színművészeink egy-egy szál virággal köszöntötték a nagyszámú női nézőket, de jutott kolléganőjüknek és az igazgatónőnek is virág.

Köszönet az estéért a Cervinus Teátrumnak, Tatár Biankának, Boronyák Gergelynek, Timkó Jánosnak és a háttérben dolgozó minden munkatársnak, nagyon szép este (délután) volt!

Az írás címadója Weöres Sándor A nő című verse, amely nyitotta az előadást. Egy pici részlet a műből:
„A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kísértet.
A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfoghatod;
a férfié; minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.”

G.E.

A fotókat Babák Zoltán készítette.

Exit mobile version