“A népi bútorfestés a magyar népművészet egyik legszebb, legszínesebb öröksége. Célja a bútorok szépítése és a motívumok jelképes jelentése is, vallják az egykori mesterek. Minden egyes dísz, minta vagy színes motívum egy-egy történetet, családi emléket vagy közösségi összetartozást hordoz magában, így a bútorfestés nemcsak a múltat őrzi, hanem a jelenben is fejlődik és életben marad”, fogalmazott a bútorfestők a Körös Művelődési Ház nagytermében berendezett kiállításának megnyitóján Benedek Erika a május végi megnyitón.
A „Fellegajtó nyitogató” címet viselő tárlat a Békés Megyei Népművészeti Egyesület és a Békés Megye Népművészetéért Alapítvány bútorfestő szakköreinek, illetve a Nemzeti Művelődési Intézet “ASzakkör” békésszentandrási tanfolyamán résztvevők munkáit láthatták.
A kiállítást szakmai oldalról bemutató Ament Éva népi iparművész elmondta, a képzések során a hagyományos bútorfestés mellett a közösség építése is fontos szerepet kap, hiszen a mesterek és tanítványok egymást inspirálják, kérdéseket tesznek fel, és közösen tanulnak a szabályok betartásával – hiszen a bútorfestésnek, mint minden kézműves mesterségnek, megvannak a maga motívumai és szabályrendszere, amelyeket nem szabad összekeverni, mert a mesterség szabályai, a motívumok jelentése és a színek használata mindig tájegységhez kötődött, és a munkákban ezeket a hagyományokat kell követni. A mai világban is fontos, hogy a bútorfestő szakkörök betartsák ezeket a szabályokat, mert így marad életképes a hagyomány.
“ASzakkör”-t vezető kolléganője azzal ajánlotta figyelmébe az ittenieket, hogy “egyszer el kell menned Békésszentandrásra, mert ilyen lelkes csapat nincs még egy”.
Zárásként Hadnagy Dalma dalait Kasuba Árpád kísérte gitáron.
