G.E.
Vasárnap este a Szarvasi Vízi Színház színpadán Pozsgai Zsolt Olej Tamás három lánya címmel láthattunk drámát a Cervinus Teátrum előadásában, Pozsgai Zsolt rendezésében. A Cervinus Művészeti Fesztiválon is bemutatott történetet Mikszáth Kálmán Tóth atyafiak című novelláskötete alapján írta és rendezte Pozsgai Zsolt.
Bár nem volt teltház, mégis a közönség teljesen együtt élt a történettel, olyannyira, hogy „hallani lehetett a csendet”. Ritkán van ilyen, de előfordult már Cervinusos előadásokon is.
Nagyon megérintett az előadás, bevallom jobban, mint a bemutatón, most együtt tudtam lélegezni minden szereplővel, hiszen ebben az előadásban az a szép, hogy minden szereplőnek megvan a maga története, megvan a maga indoka, megvannak a maga érzései. Olej Tamás szerepében Szemán Béla, akinek szerepe szerint sokféle érzéssel kellett megküzdenie, vasárnap este is briliáns alakítással kápráztatott el. De ugyanez elmondható minden színészre! Szoták Andrea az Anya szerepében a szeretetet, az összetartozást mutatta meg, azt, hogy szereti azt a családot, akit választott, azt családot, akik választották, szereti, segíti őket, mégsem ül a közös családi asztalhoz, de végül sorsközösséget vállal férjével. Andrea csodás árnyalatokban, meghatóan mutatta meg a nőt, az anyát.
A lányok határozottak, szabadok, vidámak így nevelték őket, de nyilván nem ilyen sorsot szántak szüleik számukra. Krisztina (Sinkó Réka) Mikrovszki Miklóst (Szász Borisz) választja, pedig több kérője is akad, Miklós őszintén elmondta Amerikába megy aranyat ásni, de visszajön, Olej Tamás nagyon kegyetlen feltételt szab Miklósnak, ami teljesíthetetlen…
Anika (Enyingi Zsófia) beleszeret Taláry Pál hercegbe (Nagy Róbert), aki viszontszereti és elmennek. De meddig tarthat ez a fura kapcsolat? Taláry is őszintén elmondja mi vár Anikára, de a lány vállalja. Taláry Olejnek adja az akol és a nyáj tulajdonjogát, de Olej erkölcsi tisztasága ezt nem tudja elviselni. Közben az Anya is visszaemlékszik saját sorsára, ami Anikához hasonlóan kezdődött, és csak Olej fogadta be, adott otthont számára, mert a harmadik kicsi lánynak anya kellett…
Zsuzsika (Harcsa Boglárka) a legfiatalabb lány egy magányos, magának való hegyen élő rablóba szeret bele, aki jóval idősebb nála (Szabó Sipos Barnabás). De a lány kedvéért lemegy a faluba megkérni a lányt apjától, de vissza már nem megy, mert lelövik…
Nem szabad elfelejteni a színdarabot Pozsgai Zsolt a Mikszáth kötet alapján írta, bár ettől függetlenül rá lehet ismerni a történetekre.
Sinkó Réka, Enyingi Zsófia, Harcsa Boglárka, Szász Borisz, Nagy Róbert és Szabó Sipos Barnabás tökéletes játékkal, hétköznapi alakokat formáltak meg, ettől volt nagyon hiteles, egy percig sem mesterkélt a történet. Ezért tudta megérinteni a közönséget. Mindannyian a boldogságot, a megnyugvást keresték, a férfiak őszinték voltak a lányokkal – ami ritka –, de éppen a lányok tisztasága, szabadságszeretete a boldogságérzete, őszintesége, és a férfiak őszinte becsületessége tette nagyon sebezhetővé sorsukat. Pedig így kéne élni, tisztán, őszintén, becsületesen, szeretetben. Talán ezért is volt ennyire sikeres az előadás, mert érzéseket mutatott meg, az emberi gyengeségeket is, de a hitet is, hogy sikerülhet!
Mind a nyolc szereplő sorsa, élete, az előadás alatt a mi sorsunk, a mi életünk volt, ezért csalt könnyeket a szemekbe, ezért érintette meg a lelkünket.
Nagyon szép előadást láttunk, nagyon jó színészi játékokkal. Minden szereplő a maga szerepében tökéleteset alakított, így lett kerek egész ez a történet. A közönség nagyon nagy tapssal köszönte meg az előadást.
Vegyék le a polcról, olvassák el Mikszáth Kálmán Tóth atyafiak című 1881-ben megjelent kötetét, de a következő évadban nézzék meg ezt az előadást is, érdemes!
Galambos Edit
A fotókat Babák Zoltán készítette.
