Szemerédi Bernadett meglepetésemre, a kiadott Szabadon című zenés válogatása helyett a Karády című monodrámát mutatta be a Cervinus Művészeti Fesztivál keretében a Szarvasi Vízi Színház színpadán kedden este. A darabot írta és rendezte Pénzes Csaba, az előadást Szemerédi Bernadett dramaturgiájával állították színpadra. Zongorán kísért Czingel Sándor. Az előadást július 11-én mutatták be Szegeden. Vagyis nagyon új a monodráma a Vízi Színházban volt a második előadás.
Karádyra a végzet asszonyaként gondolunk a filmjei miatt, pedig emberként is példát mutatott lehetőségeihez mérten. Szemerédi Bernadett a nőt, az embert mutatta meg a színpadon, magára öltve Karády Katalin szerepét. A végett asszonya helyett az embert, aki érez, aki szebbet, jobbat akar, aki együtt érez másokkal, aki borzad az embereket ért bántalmazásoktól.
A monodráma kerete az elutazása előtt a pályaudvaron játszódik, itt emlékezik vissza életére, a szépre, a jóra és a rosszra.
Színészé válásának állomásaira, a férjekre, akik segítették vagy éppen „dobozban” tartották. De a gyermekkorára és apjára is – Karády 1910-ben született Kanczler Katalin néven. A Karády nevet felfedezője Egyed Zoltán laptulajdonos, kritikus találta ki számára. Karádyt nagyon vonzotta filmezés, sokkal jobban, mint a színpad. Később kémnek tarották, 1944-ben a Gestapo elfogta, sorozatosan kínozták, verték, de bizonyítani semmit nem tudtak, három hónapot töltött fogságban. Szabadulása után ékszereivel vett meg náci tiszteket, hogy gyermekek szabadságát „vegye” meg a Duna-parton. A gyerekek a háború végéig nála maradtak, gondoskodott róluk. Ez csak pár gondolat Karády Katalinról.
Nagyon jó arány volt a dalok és a szöveg között, nem volt túlsúlyban a dal, ami adta volna magát. Egy filmszínész önvallomását láthattuk, hallhattuk, pátoszoktól mentesen, egy nőt, akit bálványoztak, piedesztálra emeltek, majd ledöntöttek, összetörtek, eldobtak, mint a dalban „… engem is csak égve dobtak el”. Karádyt megszemélyesíteni nem könnyű úgy, hogy egyensúlyban legyen a szép, a jó, az ember azzal a kegyetlen közönségreakcióval szemben, amire csak az emberek képesek, a kiközösítéssel – mert Karády ezt is megélte – de mégis egy nő életéről van szó, aki sok mindent élt át.
Szemerédi Bernadett felnőtt a feladathoz, ettől volt nagyon jó az este, szerethető előadás született, még annak is, aki nem szereti Karády filmjeit, de nagyon nagyra értékeli Karády emberi oldalát. Mert a film, az film, ha jól játszik a színész elhiszem neki, hogy ő a végzet asszonya. Attól a magánéletében még nem biztos, hogy az.
Szemerédi Bernadett tudásban, színészi képességében abban az életszakaszában van, amikor már hatalmas szerepeket eljátszott, még fiatal, de már gyűjtött annyi tudást, tapasztalatot, hogy Karády különleges lényét megérti és áttudja adni a nézőknek. Énekhangjával is tud játszani, hogy búg, ha kell, mint Karády, de megcsillogtatja Szemerédi Bernadett igazi hangját is.
Czingel Sándor élő zongorakísérete is nagyon jót tett az előadásnak.
Egy sokkal könnyedebb előadásra készültem, de Betti monodrámája magával ragadott. Nem csak engem, mert a csönd mutatta, hogy a közönség – akik nagyon sokan voltak – együtt éltek a színésznővel – Karádyval és Bettivel!
Galambos Edit