Babák Z
A Tessedik Sámuel Múzeumban jelenleg is látható a Sisi-kiállítás. Ahogy azt a Munkácsy-tárlat óta megszokhattuk, az évről évre változó kiállításokon festők, történészek, illetve teljesen más művészeti ágban, polgári foglalkozásban tevékenykedő személyek is megmutatják, hogyan látják a kiállítás témáját.
Mindig kilóg a sorból Bősze Ádám szubjektív tárlatvezetése, aki jellemzően a saját zenetörténeti filterrel bevont szemüvegén keresztül mutatja be a kiállítás tárgyát képező személyt, illetve művészetét az adott kor jellemző zenei környezetébe ágyazva. Így volt ez Munkácsynál és Kosztánál, illetve jelen esetben folytatta ezt Sisinél is.
Szent Erzsébettől kezdte a történetmesélést, akivel kapcsolatban szeretettel ajánlotta hallgatósága figyelmébe Liszt Ferencnek a Szent Erzsébet legendája című kompozícióját, már ha van erre nagyjából 5 órájuk. Zenetörténeti és földrajzi kalandozásait követően elérkezett Sisi korának zenei miliőjéhez, abban is hangsúlyos szerepet kapott Radics Béla cigányprímás, aki akkora sztár volt Budapesten, mint ma a legnépszerűbb könnyűzenei előadók. Miután a cigányzene a kor popzenéje volt, az akkori arisztokraták, földesurak akkoriban abban vetélkedtek, kinek van jobb cigányzenekara. Itt csatlakozott vissza Sisihez, aki a legenda szerint szerette ezt a fajta muzsikát.
A bő egyórás, Bősze Ádám-féle humorral bőven átitatott előadást feszült figyelemmel követte a közönség. A kiállítás október 5-ig tekinthető meg a klimatizált Tessedik Sámuel Múzeumban. Csak úgy mondjuk, huzamosabb ideig 37 fokot jósolnak a meteorológusok.
