Babák Z
A csütörtöki testületi ülést díjak átadása, illetve dr. Melis János hivatali búcsúztatása előzte meg. A város címzetes főjegyzője július 16-án átlépte a nyugalomba vonulásra jogosító korhatárt. Bár Hodálik Pál polgármester kérte, maradjon, a negyedszázada a várost szolgáló dr. Melis János hajthatatlan volt és távozott. Vele együtt a megyében visszavonult a címzetes főjegyzői cím is.
Még nem volt olyan alkalom, amikor a hivatal dolgozói meg tudták volna köszönni az együtt töltött 26 évet, mondta bevezetőjében Hodálik Pál polgármester: “Mindenki ismeri, elismeri. Nincsenek szavak, mondatok, gondolatok, érzések, ajándékok, amivel köszönetünket ki tudnánk fejezni.” A képviselők, illetve a hivatal dogozói azért tettek egy kísérletet. Összedugták a fejüket, gondolkodtak, összeadták a forrást, és meglepték egy ugró szarvast ábrázoló gyűrűvel egykori hivatalvezetőjüket. Az esemény ünnepélyességének emeléséhez Timkó János két dallal járult.
Dr. Melis János beszédében személyes érzéseiről és életútjáról beszélt. Visszaemlékezett a több mint két évtizedes jegyzői munkájára Szarvason, amely számára nem csupán hivatás, hanem életének meghatározó része volt. Hangsúlyozta, hogy az elmúlt 26 év alatt számos fejlődés, megvalósult terv és közös eredmény született, amelyekben nagy szerepet játszhatott. Bár voltak kudarcok és nehéz pillanatok, mindig a város iránti elkötelezettség és a közösséghez való hűség vezette.
Beszéde során felidézett egy személyes élményt Babák Mihály polgármestersége idejéből, amikor jegyzőként ráébredt felelőssége súlyára: döntései és munkája közvetlenül hatással voltak a város lakóira. Ez meghatározó pillanatként maradt meg benne, amelyből megértette, hogy jegyzői feladata nemcsak adminisztratív munka, hanem szolgálat is a közösség felé. Úgy véli, ilyen tisztséget nem lehet félvállról venni, csak teljes odaadással és felelősséggel lehet gyakorolni.
A búcsú szavaiban arra is felhívta a figyelmet, hogy a jövőben is elengedhetetlen az egymás iránti tisztelet és a békés, közösségi hangnem megtartása, különösen a politikai életben. Reményét fejezte ki, hogy a megkezdett együttműködés folytatódik, és a város vezetése megőrzi az összefogás és méltányosság szellemét. Zárásként megköszönte a közös munkát, búcsúját pedig nem véglegesnek tekintette, hiszen, ahogy mondta, a barátság és az emberi kapcsolatok továbbra is megmaradnak.
